A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 32 látva, liogy a puszta igehirdetés magában véve korántsem elég híveink valláserkölcsi életének táplálására, — hogy gyülekezeteink oldott kévekint szét ne hulljanak, sőt hitben erősek, protestáns öntudatukban szilárdak legyenek, anyaszentegyházukhoz hivek maradjanak, szükségesnek tartom lelkészi munkakörünk szélesbitését. — Ennélfogva szeretett lelkésztestvéreimmel egyetértve s egymást lelkesítve, buzdítva, igyekezem majd munkásságunkat, az igehirdetés, a tanítás nagyobb sikerének biztosítása czéljából, a lelkipásztori gondozás, a hivő nyáj feletti éberebb öröködésre is kiterjeszteni. 2. Egyházunk veteményes kertei, a népiskolákra, melyekben legszentebb magvaink, legdrágább csemetéink, az egyház és a közhaza jövő reményei ápoltatnak, protestáns egyházunk ezen nagy áldozatok árán fenntartott intézeteire kiváló gondot kívánok fordítani. Őrködni fogok, hogy azokban a hasznos reál-tantárgyak mellett a vallási tantárgyak is kellően felkarolva legyenek, hogy tanítóink, iskoláink ezen közvetlen vezetői, ott ne csupán tanítsanak, ismereket közöljenek, hanem egyszersmind neveljenek, hitet ébresszenek, erkölcsöket jobbítsanak, sziveket nemesítsenek, mert teljes igaza van hazánk fenkölt lelkű egykori kultuszminisztere, b. Eötvös Józsefnek, ki azt tartotta és hirdette! »az ész csak relativ, becscsel bir, de a jellem abszolút becscsel.» 3. Iskoláink legégetőbb szükségén a tanitó hiányon, hogy segítve legyen, nem szabad elaludni hagynunk, sőt ápolnunk kell azt az üdvös eszmét, azt az ez idő szerint legfontosabb kérdést, hogy akár önerőnkből, áldozatkészségünk teljes megfeszítésével, de ha máskép nem lehet, még kormánysegély igénybe vételével is, tanítóképezde felállítását sürgessük és kérve kérjük egyházi fonsőbb hatóságunknál. 4. Minden társaság, nt. egyházmegye ? még maga az állam is, csak ugy állhat fenn, ha viszonyai anyagi tekintetben is rendezettek, ha háztartásában az egyensúly biztosítva van. Nálunk szegény protestánsoknál meg kétszeresen szükséges, hogy filléreinkkel takarékosan bánjunk s jól megnézzük, mire adjuk a pénzt! Éppen azért kötelességemnek tartandom folyvást figyelemmel kisérni egyházmegyei közpénztárunk s lelkészgyámoldánk pénzügyeit, kiterjesztem gondomat egyes egyházaink vagyoni viszonyaira, azok tőkepénzeire, a náluk netán létező alapítványokra, őrködni ki-