A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 33 vánok, hogy azok czéljaiktól el ne vonassanak, hanem kellő biztosíték mellett gyümölcsözőleg elhelyezve, a legnagyobb takarékossággal kezeltessenek. Minden hivatalos eljárásaimban a törvény, részrehajlatlan igazság, az Istennek lelkembe irt törvénye, a protestántizmus szabadelvű szelleme lesz sinórmértékem. A jóakarás bennem hiányozni nem fog. Csak a jó Isten legyen velem erősitő kegyelmével és azok, kiknek velem egy czélra kell működni, el ne hagyjanak ! Felkérem tehát mély tisztelettel és bizalommal első sorban elnök társamat, az egyházmegyei gondnok ur О Nagy méltóságát, ki egyházi és iskolai ügyek intézése körül már hosszabb idő óta forgolódik s magasabb látkörből tekintve szét, jól ismeri protestáns egyházunkat előnyeivel, hátrányaival, bajaival szükségeivel együtt, szivem egész melegével kérem, nyújtsa nekem testvéri jobbját, hogy azon erős jobbra támaszkodva, nagyobb bátorsággal induljak a rögös útnak, mely előttem áll. Éltessen bölcs tanácsával, melyet előre is köszönettel fogadok, támogasson nemes lelke, szive jóakaratával, melyért mindenkor háládatos igyekezem lenni. Egy ember magában véve, legjobb akarattal is csak kevésre képes. Egyesülésben rejlik, nt. és tek. egyházmegye, az erő! Kérem azért bizalommal és tisztelettel egyházmegyénk világi és egyházi tanácsbiráit, jegyzőit, tisztviselőit, kérem kivált szeretett lelkésztestvéreimet, hogy közügyeinkben való mindenkori szives részvétük, rendszeretetük és pontosságukkal könnyítsék meg hivatalom terheit, tegyék sikeresebbé esperesi működésemet. Ne vonják meg tőlem, — a közügy érdekében kérem, — ne vonják meg szives támogatásukat! Erőtlenségek alá vetett ember vagyok én is s akár mennyire vigyázok is, könnyen tévedhetek. Tanácsoljanak tehát mindenben, utasítsanak, ha tévelygek. Figyelmeztessenek, ha gyengeséget vesznek észre bennem. Legyenek meggyőződve, hogy a jóakaratú figyelmeztetést mindig köszönettel fogom venni. Higyjék el, hogy valamint nem kerestem ezen rám nézve megtisztelő, de nagy felelősséggel és sok munkával járó tiszti állást, épugy nincs meg bennem a hajlani és hiúság ennek minden áron való megtartására, e hivatali székhez való görcsös ragaszkodásra. Inkább félre állok, más arra hivatottabb lelkésztársamnak helyt adva, semmint járat3