A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

— 31 zeteinket a választásban s megengedte, hogy egyházmegyénk üresen álló egyik elnöki székére a nagyfontosságú egyházmegyei gondnoki hivatalra a nagy tudományu, széles látkörü, tapasztalt, fáradhatlanul tevékeny, a munkabiró életeró' teljességében levó', egyházi és iskolai ügyeinkért lángoló férfiút, egy igaz Samaritánust nyerRR hettünk Dr. Darányi lgnácz gondnok ur О Nagyméltóságában. Legyen áldott az Ur, ki ó't nekünk adta ! Legyen kegyelmes hozzánk s számunkru sokáig megtartsa ! Őbenne megtalálta komáromi egyházmegyénk, a kit keresett ! ! Oh bár gyarló magamról is elmondhatnák valaha ugyanezt! De lia én csekély tehetségemet, korlátolt eró'imet a reám váró nagy feladatokkal összemérem, — lia meggondolom, hogy önkormányzattal biró testületnél, melynek minden tagja, már alkotmányos jogánál fogva is, mind egy-egy őre a közügynek, egy ilyen alkotmányos testületnél a közhivatal viselése milyen nagy felelősséggel jár, ha meggondolom, hogy az esperesi hivatal teendői mily sok irányban elágaznak, - ha számításba veszem, hogy az egyházmegyében a közrend fentartása, a közigazgatás vezetése, fensőbb hatóságok rendeleteinek, kerületi, egyházmegyei határozatoknak, egyházi, bírósági Ítéleteknek a végrehajtása nagyrészt az esperes vállaira nehezedik : bizony aggodalommal közelitek, a pályát oly dicsőséggel megfutott elődőm halála folytán üresen álló espesesi székhez. Mivel azonban a nagytiszt, és tek. egyházmegye gyülekezeteinek többsége, — túlbecsülve tehetségeimet, — az én szolgálataimat kívánta igénybe venni az esperesi teendők körül, meghajlom akaratuk előtt. Az irántam nyilvánuló bizalmat hálás szívvel megköszönöm s azt, nem mint már megérdemlettet, hanem még csak a jövőben kiérdemlendőt s fokozottabb és odaadóbb munkásságra serkentő ösztönül tekintve, a sok gonddal, nagy felelősséggel járó esperesi hivatalt, — arra az időre, mely az egyházmegyénkben tiz évenként megtartatni szokott általános tisztújításig még hátra van,— elfogadom és mindazon kötelességeknek hűséges, pontos, lelkiismeretes teljesítésére, melyeket szentesitett egyházi törvényeink esperesi teendőkül megjelölnek, — minden erőmet felajánlom és odaígérem ! 1. Figyelemmel kisérve az idők intő jelét s az uj egyházpolitikai törvények életbelépte folytán előállott változott viszonyokat ;