A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

bert még gyengeségeiben is kiinélte, hogy ne elevenednék meg emlékünkben, valahányszor közügyeink intézése végett egybegyüliink ? ! Fényes talentumai, mindeneket megnyerő kedves modora, szerezték meg számára azt az általános elismerést, a közszeretetet, mely 30 éves esperesi pályáján végig kisérte ; azt a sok és megtisztelő bizalmi tisztséget, melyet egyházi életünk terén betöltött; azt az élete végső napjait megédesítő legmagasabb kitüntetést, melylyel őt, dicsőségesen uralkodó királyunk О Felsége királyi tanácsossá kinevezte. Elismerésül az ő nagy érdemeinek, buzditóul önmaguknak, ki kell mondanunk, hogy ő benne mély tudományu, ihletett ajkú, apostoli buzgóságu, az egyházi érdekeket a haza érdekeivel bölcsen összeegyeztetni tudó, szeretettel kormányzó esperest vesztettünk, kinek lelke Illyési szent tűzzel lobogott Isten dicsőségéért, neki még az ő élete sem volt drága közügyeinkért! Vele és világi elnöktársával fénylő csillagok tűntek le egyházmegyénk egéről. Egyik az egyházi törvénykezés és bíráskodás, másik az egyházkormányzás és a közigazgatás terén hagyva áthidalhatlan ürt egyházmegyénkben maga után. Szánkba illettek —az ő elhunytok felett keseregve — nekünk is, a zsidó nép romlását sirató Jerémiásnak eme szavai: »Ne legyen nehéz néktek mindnyájatoknak, kik által mentek az uton, tekintsétek és lássátok meg, ha vagyon-e olyan bánat, mint a mi bánatunk, a mely mirajtunk esék.« (Siralm. I. 12.) Bizony leesett ő velük a mi fejünknek koronája ! Ámde nt. s tek. egyházmegye, ugy viselnők-e magunkat, mint a kiknek reménységök nincsen? »Nem akarja az Ur, hogy végnélkül bánkódjunk azok miatt, a kik elaludtak!« (I. Thess. 4: 13.) »Mert ha hisszük, hogy a Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is azokat, a kik elaludtak a Jézusban előhozza О vele!« (I. Thess. 4! 14.) Addig tehát nyugodjanak feledhetetlen elnökeink békével. Őszinte kegyeletünk hálás elismeréssel virrasszon poraik felett! Mi pedig a nagy apostol szent Pál utasítása szerint »vigasztaljuk egymást e beszédekkel.» (I. Thess. 4; 18.) »Örökké nem hágy el az Ur! Ha bánattal illet is, ismét kegyelmes lészen.« (Siralm. 3: 32.) Az Ö kegyelmességének gazdagsága szerint vezérelte gyüleke-