A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 19 ­Rendeltél és rendelsz az anyaszentegyházba időről-időre tanítókat elöljárókat és kormányzókat. Áldjuk és dicsérjük a te nagy nevédet, hogy az anyaszentegy­házba minket is befogadtál, az evangeliom szövétnekét előttünk is lobogtatod; melynek világánál tisztán látjuk kötelességeinket, me­lyeket teljesítenünk, s az igazságot melyet keresnünk kell. Ekké­pen folytathatjuk és végezhetjük tökéletesedésünk nagy munkáját. Felséges Istenünk mennyei édes Atyánk! Te egy pillantásod­dal áttekinted az egész mindenséget, a te szemeid előtt nincs ha­tár. Te látod az egészben a részeket és a részekben az egészet. Te látod nemcsak az egész anyasztegyházat, hanem annak felekezeteit, ágazatait, részeit, és gyülekezeteit. Áldunk és magasztalunk téged, hogy a mi evangeliomi refor­mált anyaszentegyházunkat, annyi balszerencse közt is megtartottad : a gyülekezetben az igét hirdettetted, hogy gyakorta most is alkal­mat szolgáltattál híveidnek összegyülekezni, az egyház jólétét fel­virágzását munkálni, hogy folyvást rendelsz lelki tanítókat, elöljá­rókat és kormányzókat. Hálás szívvel dicsőitjük most is a te jóságodat, hogy egyház­megyénk kormányzói helyett, kik mint hű sáfárokat magadhoz szólítot­tál, méltó utódokat állitottál ; egyházmegyei gyülésünk elnöki székeiről levetted a gyász fátyolt, ültetvén abba nemes eszmékért lelkesülni tudó férfiakat. Dicséret, dicsőség és hálaadás szálljon a te szent nevedre, hogy megadtad nekünk e napot, melyen öröme lett a mi szivünknek. Felséges Istenünk jó Atyánk! Valahányszor áldásaidért, jósá­godérthálaérzelmeinket kibuzogjuk; mindannyiszor tehetetlenségünk s kicsinységünk érzetében, segedelmedért s ujabb áldásaidért is kö­nyörgünk. Minenntudó Isten! előtted nyilván vannak a mi szükségeink s mielőtt elménkben a gondolat, s szivünkben a kívánság megszü­letett már te tudod azt, a beszéd a mi ajkunkról még el sem hang­zott te már jól érted; de mi mégis kérjük a te segedelmedet min­den munkáinkhoz, melyeketa te nevedben viszünk véghez. Te hoz­zád esedezünk az életért és egészségért melyek nélkül semmi sem létezik számunkra e földön; a mindennapi kenyérért, hogy mint eddig ugy ezután is szolgáltasd ki azt számunkra. Ha pedig szen-

Next

/
Thumbnails
Contents