A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

vedések nehezednének vállainkra : Te hozzád esedezünk a türelemért, és az idejekorán való szabaditásért. Tudjuk Uram, hogy a lélek drágább mint a test : ne vond meg hát tőlünk a lelki javakat sem. Prédikáltasd a te szent igédet, hogy általa terjedjen az igaz vallásosság, az erény és tiszta erkölcs hódítsák meg mindinkább a sziveket. A te szent lelked lebegjen az anyaszentegyház felett, annak ágazatai, felekezetei, és gyülekezetei felett ; az egészben és a részekben az evangeliom világító szövétneke lobogjon, melynek fényénél a népek és nemzetségek szünetlenül az Ur Krisztust lássák : aki ut, élet és igazság, a ki nélkül senki sem mehet az Atyához. Adjad a te áldásodat e mi egyházmegyénkre, ennek lelki tanítóira, elöljáróira és minden hiveire. Kettős mértékben adjad a te kegyelmedet egyházmegyénk újonnan választott kormányzóira. Te gyújtottad fel kebleinkben az egyház iránti szeretet és buzgóság szent lágját, add, hogy legyen az sziveinkben soha ki nem alvó vesta láng. Te aki hajdan a próféták által szólottál, s a tanítványok, és apostolok által munkálkodtál : dicsőítsd meg hatalmadat ő bennük is, hogy mindenkor a te beszédedet szólják s a te akaratod szerint munkálkodjanak. A te szent lelked lebegjen egyházmegyénk tanácsos rendei felett, hogy most is, máskor is, valahányszor összegyűlünk : egy szívvel s lélekkel munkáljuk az egyház felvirágzását ; mindenkor abban legyen nevekedésünk a ki fő t. i. az ur Jézus Krisztusban. Felséges Istenünk mennyei édes Atyánk ! mig ama tökéletesebb hazába eljuthatunk, addig e föld a mi vándorlásunk szintere. Áldásodat kérjük azért a mi hazánkra s nemzetünkre ; áldásodat a királyi felségre; a kormányzókra; hazánk különböző foglalkozású minden polgáraira. Legyen áldásod és gondviselésed az árvákon, az özvegyeken, a szegényeken és minden kicsinyeiden. Felséges Istenünk mennyei édes Atyánk ! Te tökéletes vagy ; mi pedig bár képednek másai fogyatkozásokkal vagyunk teljesek, Szivünk 1er isztább érzéseit is csak gyarló szavakban tudjuk kifejezni, legforr« о kérésünk is csak a te hozzád vágyó lélek erőtlen esedezése, de te ki jól látod bennünk az érzelmeket melyeket nem tudunk kimondani, halld meg és vedd kedvesen gyarló hála