A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 18 gyarló elménk felfogni nem képes, de szivünk minden dobbanásában érezünk. Miképen is foghatnánk fel téged, ki örök és végetlen vagy, mi pedig elmulunk, mint az árnyék s elenyészünk mint a füst és pára. Te voltál a világ fundamentumának felvetése előtt, mikor az ég és föld elmúlnak, te megmaradsz mindörökké. A mi életünk pedig csak egy lépés ; bölcsőnk felett alig hangzik el a dal : már koporsónk felett zendül meg a gyászének. De hamar muló életünknek minden pillanata a te lételedről beszél, Ha álmunkból felserkenünk, vagy ha nyugalomra hajtjuk fejünket; ha munkálkodunk vagy pihenünk; ha az öröm édes érzete dobogtatja sziveinket, vagy a fájdalom sajtol szemeinkből keserű könnyeket; ha törekvéseinkben czélt érünk, vagy tört reményeink omladékán állunk : mindenkor s mindenütt a te jelenlétedet érezzük. Mégis legjobban érezzük a te jelenlétedet itt szent házadban ; mikor arczra boralva előtted, kibuzoghatjuk hálánkat velünk közlött jóságodért, könyöröghetünk továbbra is áldásodért s kegyelmedért. Fogadd el hát hálánkat jó Atyánk ! az éjszakai nyugodalomért, mely által testünket megpihentetted, elméinket megújítottad; az életért s egészségért, melyet mindezideig megtartottál ; a kenyérért, melyet naponként megadtál ; a magán és társas élet örömeiért, melyekben részesitettél. Fogadd hálánkat még a csapások- és szenvedésekért is, melyek által megpróbáltál s tanítottál bennünket. De midőn hálával emlékezünk meg a muló javakról, melyekkel testi életünket megáldottad : elfeledkeznénk-e az örökkévalókról? melyekkel lelki erőnket boldogítod : a hitről, mely a föld gyarló gyermekét veled a mindenség hatalmas urával összekapcsolja; a reménységről, mely a tökéletlen földi örömökről, a tökéletes menynyei örömökre fordítja tekintetünket; a szeretetről, mely a menyország örömeit előlegezi már e földön számunkra. A léleknek e drága kincseit te adtad nekünk jó Atyánk ! egyszülött fiad az Ur Jézus Krisztus által, kiben kijelentetted magadat s atyánkká lettél ; s az ő váltságának érdeméért, kegyelmedbe fogadtad ismét bűnös népedet. Te küldötted el szent lelkedet; általa megalapítottad és fentartottad mindezideig az anyaszentegyházat, alkalmas és alkalmatlan időben hirdetteted az örökigét, mely élet és igazság.