A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

74 latot. Ebben a kérdésben is Isten rostáját kell látnunk. A gyengéje, egyházunk salakja el fog porlani a megkevesbedett lelkészi munka miatt, de ami megmarad, alkalmas lesz arra, hogy egyházunkat a jövőbe átmentse. Az egyház életében ilyen szempontok alapján mindig voltak hullámvölgyek és hullámhegyek. A völgyben járók munkája megkétszereződik, szolgálata értéke megsokszorozódik. Most egy ilyen völgy felé közeledünk. Végezzük tehát munkánkat olyan belső lelki felkészültséggel és erővel, amillyenel csak lehet. Mert az az idő következik, amelyben még a lelkipásztorok is megrostáltatnak. Szükségképpen el kell jönni annak az időnek is, amelyben egyre többen jönnek majd fiaink közül a lelkészi pályára, mert látni fogják, hogy sok, el nem hervadó koszorú terem ennek rögös utjain és tüskéi között örökké élő virágok fakadnak. A lelkészértekezlet tisztelettel javasolja, hogy az egyházkerület vénei, theológiai tanáraink, vallásoktató lelkészeink gyakran emeljenek szót a lelkészi pálya elkötelező mivolta, szépségei mellet a középiskolás diákok előtt. Erősítsék a legációkat, mert a diákszociális intézmények lelki erőt is jelentenek a tanuló ifjúság életében. Egy pillanatra is meg ne ingassuk a most bevezetett ötéves theológiai oktatási rendszert azért, mert másutt inkább megrövidítik a pályára való készülés idejét. Az alapos kiképzésből, a minőségi lelkészből nem engedhetünk a mennyiségi lelkészi tipus kedvéért. Az egyház és a lelkészi utánpótlás ügye elsősorban Isten ügye. Isten majd gondoskodik rólunk. Addig is imádkozzunk sokat azért, hogy az Ur küldjön munkásokat — nem béreseket az Ő aratásába. És dolgozzunk ugy, mi lelkipásztorok, hogy munkánk szépsége, lelki mivolta és átszellemültsége tegye kívánatossá a lelkészi pályát, mint élethivatást és nem mint kenyérkereseti lehetőséget. Az egyházmegyei közgyűlés a lelkészértekezlet állásfoglalását felterjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé. 31. a) Az egyházmegye lelkészértekezlete foglalkozott a hevesnagykunsági egyházmegyének a nyugdíjintézettel kapcsolatosan az E. T. IX. tc.-ének várható reviziója tárgyában a református egyház valamennyi egyházmegyéjének megküldött körlevelével és e tekintetben a következő határozatot hozta. A drégelypalánki református egyházmegye lelkészértekezlete a hevesnagykunsági egyházmegye lelkészértekezletének a nyugdíjtörvény revíziójával kapcsolatos körlevelét általánosságban helyesli, azt elfogadja és elfogadásra ajánlja. A körlevél egyes pontjai tekintetében némi megjegyzést kiván azonban tenni. Nevezetesen nagyon helyesli a lelkészértekezlet azt az egyöntetű állásfoglalást, amely tiltakozik a törvény eme passzusa ellen „a nyugdijasokkal szemben a nyugdíj leszállításának van helye." A nyugdíjra jogosult lelkész teljes összegében befizette nyugdíjjárulékát, nem jogos és nem igazságos abból egy fillért is elvenni s ennek törvényes hátteret adni. A nyugdíjintézetbe belépni kényszerült lelkész igy ki van szolgáltatva annak a nyugdíjintézet-