A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

75 nek, amely az ő járulékaiból is állt fenn. Olybá tűnik az ilyen eljárás, mintha a lelkészek volnának az intézetért, holott most is azért vállalt a lelkészi kar emberfeletti terheket, hogy az intézet szolgálja a nyugdijasok érdekeit. Helyesli a lelkészértekezlet a belépési járulék és a nyugdíjjáruléknak olyaténképpen való elosztását, hogy 3/is-ad részét a lelkész, 1

0/i3-ad részét az egyházközség viselje. Nem helyeselheti azonban azt a javaslatát, hogy IX. tc. 29. §. 1. bekezdése állíttassák vissza eredeti alakjában. Az a lelkész ugyanis, aki 40 évi szolgálat után nem megy nyugdíjba, kétségtelen előnyhöz jut, mert egyházi javadalma, legalább is a mai időkben — lényegesen nagyobb, mint a nyugdíj, amely őt megilleti. Aki tehát nagyobb jövedelmet élvez, az legalább annyit tegyen meg, hogy fizesse a nyugdíjjárulékot. Ha nem tetszik neki, menjen nyugdíjba, majd meglátja, hogy mi lesz mind javadalmában, mind társadalmi helyzetében a következmény. A nyugdíjintézet szempontjából is teljesen jogosult a túlszolgáló lelkészek megadóztatása, hiszen itt a nyugdíjintézetet effektiv vesztesség éri. Ha ugyanis a lelkész nyugdíjba megy, utóda belépési járulékot is köteles fizetni, az azonos járulékon felül. Ettől a belépési járuléktól elesik a nyugdíjintézet, mert a lelkész a 40 éven is lulszolgál. Lelkészértekezletünk tárgyilagosan arra az álláspontra helyezkedik, hogy a körlevélnek ezt a passzusát nem tudja elfogadni, egyébként annak egyéb részeit helyesli és elfogadja. Az egyházmegyei közgyűlés a lelkészértekezlet álláspontját tudomásul veszi. 32. Az egyházmegyei jegyzőkönyv kinyomatásának költségei tekintetében lelkészi főjegyző jelentést tett az egyházmegyei közgyűlésnek. Jelentette, hogy mult gyűlés jegyzőkönyvét a balassagyarmati egyház nyomdája készítette el aránylag igen méltányos áron. Az volt csak a kérése, hogy a jegyzőkönyvekből 150 példány eladható legyen. Ezesetben is némi effektiv ráfizetése lett volna, de ezt az egyházmegye iránt való tiszteletből vállalta volna. Az 1941 juliusi jegyzőkönyvből azonban ez egyházak meglepő keveset rendeltek, ugy hogy a nyomdának kereken kettőszáz pengő ráfizetéssel kellett zárni ezt a vállalkozását. Bármennyire igyekszik is a balassagyarmati egyház készséggel szolgálni az egyházmegyét, ilyen mértékű ráfizetést a jövőben mégsem vállalhat. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az egyházak viseljék a nyomtatási költséget, amelyeknek fejében megfelelő példányszámú jegyzőkönyvet kapnak, melyeket a gyülekezet presbyterei stb. között értékesíthetnek. Végeredményben tehát az egyházak olcsón juthatnak hozzá az aránylag magas áron megjelenő jegyzőkönyvhöz. Az egyházmegyei közgyűlés mindenekelőtt köszönetét fejezi ki a balassagyarmati egyház azon nemes cselekedetéért, amellyel az egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvét ráfizetéssel is előállította és a gyülekezetek rendelkezésére bocsátotta. Azon óhajának ad kifejezést, hogy jelen jegyzőkönyv is nyomdai uton állittassék elő : a költségeket pedig az egyházak viseljék akképpen, hogy a jegyzőkönyv árának fele az egyházmegyei járulékok kivetési kulcsa, másik fele pedig a presbyterek számának arányában az egyházak között felosztassák. A balassagyarmati egyházat pedig arra kéri, hogy az egyházak teherbiróképességének arányában méltányos árban készítse el a jegyzőkönyvet.