A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

24 gondozásáról Balassagyarmat, Losonc és Ipolypásztó tesz említést. A lányok összejövetelein való foglalkozásként Balassagyarmat a kecskeméti feleségképző akadémia előadásait, Diósjenő bibliaolvasást és erkölcsépitő olvasmányokat, Ipolypásztó felolvasásokat és bibliamagyarázatokat emlit. Perőcsényben egészségügyi tanfolyamot tartottak, Pilismaróton Mikos: Leányarcok c. kötetével foglalkoztak. Nagymaroson a leánykör bővítette a tavaly létesített könyvtárat és intenziven részt vett a gyülekezeti életben. Általában véve a leányokat a gyülekezeti életben, különösen vallásos esték és előadási darabok rendezésében mindenütt szerepeltették. Hogy mi volt ennek a munkának legörvendetesebb jelensége, arról itt is tanúskodjanak a jelentések adatai. „A szép iránti érzék fejlődése, a női szelídségben és vallásos életben való erősödés." (Diósjenő). „Mindegyik lánynak nagy örömet szerzett, hogy vallásos estéken szerepelhetett." (Dömös). „Szeretetvendégséget rendeztek, melynek jövedelméből 75.50 P ment külmiszszióra, 70 P a koszmályi árvaházra." (Ipolypásztó). „Szegénygondozásban áldásos munkát fejtettek ki." (Nagymaros). „Nem volt semmi." (Perőcsény). „A közösségérzés itt is hiányzik. Csoportokra oszlanak. Ezek a csoportok egymással nem igen tudnak összemelegedni. Őket is csak a külső csillogás érdekli elsősorban." (Pilismarót). Arról, hogy észlelhető-e az ifjúságnál a falusi élettől való huződozás, három jelentés emlékezik meg. (Dömös, Nógrádverőce, Pilismarót) Dömös szerint a helyi viselet elhagyása észlelhető, ami a mai nehéz, ruhátlan helyzetre vezethető vissza. Előadás keretében szorgalmazta a helyi viselethez való visszatérést. Az eredményről azonban nem tett említést. Nógrádverőce csak annyit jelent, hogy „igen, semmit se tehetünk." Pilismarót itt is kesernyés: „Igen. A csendőr, rendőr s egyéb altiszti egyenruha varázsa igen nagy. Még a gazdalányok is inkább effelé vonzódnak. Ellenpropaganda sikere kevés." A jelentésekből az tűnik ki, hogy a leánymunka képe^ nagyjából azonos az ifjak között végzett munkával. Ez pedig némi visszaesést jelent, hiszen köztudomásu, hogy a nőket jobban össze lehet gyűjteni az egyházi munkákra, mint a fiatalembereket. Mindenesetre erre a munkára nagyobb gondot kell fordítani egyházainknak, mert a női lélek fogékonyságának és hűségének egyházunk jövője érdekében való kihasználását semmiképpen nem nélkülözhetjük. IV. Felnőttek közötti munka. Bibliakört most is két egyház jelentése emlit (bár többen emiitik helytelenül bibliaóra helyett,) még pedig Balassagyarmat, ahol a presbytereknek volt bibliakörük és Ipolypásztó, ahol az iskolában asszonyok számára tartottak ilyen összejövetelt. Bibliaóra volt nagyobbszámu résztvevővel Balassagyarmaton, Losoncon, Perőcsényben, Pilismaróton, Salgótarjánban és Szokolyán. Meg kell emlékeznem még két fiókegyház munkájáról, ahol a segédlelkészek vezettek bibliakört: Füleken és Ipolyságon. Ipolyságon a bibliaóra rövidebb időn át tartott, a bibliakör azonban még a nyár folyamán is meg-