A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

lemondásig sem. Isten különös kegyelmét kell látnunk abban, hogy nemzetünktől eddig még nem kivánt nagyobb véráldozatot az ország ujjáépülésének folyamata. De életünk se legyen drága, ha a haza nagysága és dicsősége forogna kockán. Lelkünk fogadása, mindennapi imája az legyen, amit a költő mond : „De néked élni kell, óh hon, Örökre, mint tavasz virulni. Óh, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni.. .* Kedves Testvéreim ! A haza csak akkor lehet nagy és dicső s a nemzet csak akkor lehet boldog, ha a hitvalló egyházak erősek. Az egyházi közösség pedig János apostol tanítása szerint csak akkor lehet erős, ha az Isten igéje megmarad benne és meggyőzi a gonoszt. Az Isten igéje abban marad meg, aki erősen figyel arra, mit kiván tőle Isten; aki Isten tanítását szivébe fogadja és él is aszerint. A gonosz, amit meg kell győznünk, a hitetlenség, mely nem ismer Istent és nem becsül embert, mely gyávává, káromkodóvá, önmagában bizóvá és kicsapongóvá tesz. A gonosz, ami ellen harcolnunk kell az Ige kétélű fegyverével a pártos meghasonlás, mely gyűlöletre ingerli a magyart a magyar ellen. A gonosz, ami ellen fel kell sorakoznunk fegyelmezett, katonás rendben, a mai megromlott korszellem, mely ki akarja tépni szivünkből a valláserkölcsi és hazafias eszméket. Győzzük le ezeket a gonoszokat s akkor méltók leszünk arra, hogy Isten szeressen minket, hogy nagy és dicső nemzetek barátságukba fogadjanak, hogy nagy és nemeslelkü férfiak küzdjenek érettünk. Akkor boldog dicsekedéssel kiálthatjuk bele a világba: íme egy újjászületett nemzet, ime egy bűneiből megtisztult nép, melyre ráillik János apostol mondása: „Erős, mert az Isten igéje megmaradt benne és meggyőzte a gonoszt !" A haza újjáépítésének nagy munkájából legbőségesebben kivette részét Kormányzó Urunk. Az б lángoló hazaszeretetének, a magyarság történelmi hivatásába vetett törhetetlen hitének, bölcs célkitűzésének és céltudatos, komoly munkájának nagy része volt abban, hogy Isten kegyelméből a magyarlakta vidékek nagy része visszatért a csonka országtörzshöz. Gondoljunk hálás érzéssel a nagy országépitőre, imádkozzunk drága életéért s üdvözöljük őt hódolattal. 8