A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

NagytiszteletÜ és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Fájó szívvel kell beszámolnom arról a gyászról és siralomról, melybe egyházmegyénket szeretett esperesünknek, Nagy István szokolyai lelkipásztornak elhunyta döntötte. 44 évi lelkipásztori és 18 évi esperesi szolgálat után távozott az élők sorából. Bölcs egyházkormányzót, buzgó lelkipásztort, lángoló lelkű jó hazafit, becsületes polgárt, szerető rokont és melegszivü barátot vesztettünk benne. Kihűlt porrészeit f. évi február hó 11-én helyeztük nyugalomra a szokolyai temetőben. Temetésén Győry Elemér egyházkerületi lelkészi főjegyző ur gyógyítgatta a sebzett sziveket az Ige balzsamolajával ; ravatalát a család, a gyülekezet, az egyházmegye, a község, a vármegye, a jó barátok és az egész környék közös, fájdalmas szeretete, részvéte lengte körül. Koporsójára koszorút tétettem az egyházmegye részéről is. Áldott emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünk lapjain, a szomorúságra elhívott özvegyet értesítsük igaz részvétünkről s a végtisztességen szolgálatot végző Győry Elemér egyházkerületi lelkészi főjegyző urnák fejezzük ki hálás köszönetünket. * * * Az egyházlátogatást junius 3, 4, 5, 6, 7, 10, 11, 12 napjain végeztem Dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok ur társaságában. A látogatás folyamán végzett vizsgálatban Antal Zoltán egyhm. főjegyző és Nyirő Károly lelkipásztor urak voltak szívesek segítségemre lenni. Fogadják ezúton hálás köszönetemet. A gyülekezetek nagyobb részében a csaknem teljes számban megjelent presbytérium várt s fogadott bennünket. Voltak azonban olyan egyházak is, ahol csak alig néhányan voltak jelen a 16—20 tagu presbytériumból; sőt akadt olyan hely is, ahol a lelkipásztor egyedül fogadta a hivatalos látogatókat. Őszintén megvallom, hogy amilyen jóleső érzést váltott ki a látogatókban az előbbi tény, éppen olyan lehangolólag hatott az utóbbi tapasztalat. Akár a szorgos mezei munka, akár a fontos hivatali elfoglaltság, akár a nemtörődömség, akár pedig a látogatók kevésrcbecsülése volt az ok, nem hatott jólesőleg. Ez alkalommal első izben kerestem fel esperesi minőségemben a gyülekezeteket; szívesen vettem volna, ha a presbyter testvérek nem zárkóztak volna el a velük való találkozás és kézszorítás alkalma elől. Kérem, hogy a jövőben egy presbytérium se 9