A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

lekezetek zöme Losonctól távol van, a losonci egyház vezetőinek megértésével találkozott az a gondolat, hogy tavalyi határozatunktól eltérve Nógrádverőcén tartsuk meg a mai gyűlést. Tudomásul szolgál. 5. Olvastatott a következő esperesi jelentés: Nagytiszteletti és Tekintetes egyházmegyei Közgyűlés! Öröm és bánat, remény és csalódás, vigság és gyászos siralom egymást váltogatják az életben. Ez a hullámzás, az emelkedésnek és süllyedésnek ez a váltakozása ott látható az egyének, a családok és a nemzetek életében egyaránt. Hazánknak is része volt a jóban és rosszban az elviharzott ezredév alatt. Hogy a jóból kevesebb és a rosszból bőségesebb osztályrész jutott ; ezt ne hánytorgassuk. A jó Isten kezében vagyunk. Ö tudja mit, miért cselekszik velünk. Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ő akarata. Nemzetünk életének grafikonja néhány év óta emelkedő irányzatot mutat. Szörnyű volt az elesettségünk, nagy volt a betegségünk. E tátongó mélységből nem lehet egyszerre kiemelkedni s e szörnyű betegségből nem lehet máról holnapra meggyógyulni. Boruljunk le mélységes alázattal, hálával csordultig telt szívvel a népek sorsát intéző örök Isten előtt, aki megmutatta nékünk a felemelkedés útját, a gyógyulás lehetőségét és megcsillogtatta előttünk a teljes ujjáépülés reménysugarait. A próbáltatásos idők után eljutottunk a gyógyulás útjára a bölcs és igazságos Isten atyai kedvezéséből. Legutóbbi rendes közgyűlésünk óta ujabb területek tértek vissza hozzánk az elrabolt országrészekből. Keletmagyarország, Erdély egy része, Bácska újból a miénk. A kisebbségi sors mártírságát szenvedő magyar testvéreinket s köztük református testvéreinknek igen tekintélyes számát ölelhetjük testvérkebelünkre. Nagytiszteletü és Tekintetes Közgyűlés! Magyarnak lenni nagy és szent kiváltság. Ez a kiváltság azonban nagy és komoly kötelességek vállalását kívánja tőlünk. Ne legyünk gyávák és kicsinyeskedők. Ne zúgolódjunk amiatt, hogy hazánk sorsának jobbrafordulása érdekében átmenetileg talán le kell mondanunk a gondtalan jólétről, a megszokott kényelemről s a javakban való duskálkodásról. Gondoljunk arra, hogy más népeknek milyen súlyos véráldozatot kell hozniok hazájuk jobbsorsáért. Szégyenletes és elszomorító dolog lenne, ha mi nem tudnánk szeretni hazánkat még a bizonyos javakról való 7