A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július
lekezeteinkre s magamat nagybecsű jóindulatukba ajánlva, kiváló tisztelettel és testvéri szeretettel vagyok Nagymaros 1941 június 20 a Nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei Közgyűlésnek alázatos szolgája LABANCZ LÁSZLÓ s. k. esperes. Egyházmegyei közgyűlés a gondosan összeállított, az egyházmegye életének minden mozzanatára kiterjedő esperesi jelentést tudomásul veszi, azt egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatja, annak egyes külön intézkedést igényjő pontjai tekintetében a következőképen határoz : a) A drégelypalánkl egyházmegye közgyűlése Isten előtt való alázatos leborulással és mély hálával emlékezik meg arról a nagy nemzeti örömről, amely elesett és megcsonkított hazánk egy ujabb darabjának, a Délvidék egy részének hazatérésével mindnyájunk szivét eltöltötte. Ennek a hazatérésének nagy munkájából annak a férfiúnak hite, céltudatos és lankadatlan szolgálata vette ki az oroszlánrészt, aki két évtizedet meghaladó idő óta Istentől nyert előrelátással és bölcsességgel vezeti ki népét a szolgaság házából és emeli fel régi dicsőségének fokozatosan visszatérő nagyságába. Egyházmegyénk imádságos szeretettel és az alattvalói tisztelet, ragaszkodás és szeretet már nem fokozható nagyságával ajánlja Isten kegyelmébe és megtartó jóságába Kormányzónkat. Hőn óhajtja, hogy abban a munkában, amelyet megkezdett, szeretett hazánk nagyobb dicsőségére a legteljesebb sikert érhesse el. b.) A drégelypalánki egyházmegye fájó szivvel emlékezik meg arról a csapásról, amely az egyházmegyét boldog emlékű esperesének, Nagy István szokolyai lelkipásztornak halálával érte. Utolsó útjára, a szokolyai temetőben egy nagy fa alatt magakiválasztotta sírhelyére a gyászoló család, a gyülekezet, tisztelők és barátok sokaságával együtt kisérte ki őt az egyházmegye is, amely koszorút tett esperese sírjára. Benne bölcs egyházkormányzót, buzgó lelkipásztort, lángoló lelkű ha16