A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

zafit, becsületes polgárt, szerető rokont és melegszívű barátot veszítettünk el. Az a 18 esztendő, amelyet Nagy István az egyházmegye élén eltöltött, nemcsak a vezérségnek, hanem a legalább ilyen mértékű szolgálatnak szakadatlan utja volt. Egyházmegyénk kegyelettel gondol volt esperesére, emlékét jegyzőkönyvében megörökíti s elrendeli, hogy kegyeletes érzéseinknek az elhunyt özvegye előtt is adjunk kifejezést. Ebben a nagy veszteségben hálás szívvel gondodolunk arra a szolgálatra, amely Nagy István temetésekor Győry Elemér egyházkerületi lelkészi főjegyző ur nevéhez fűződik, aki a temetési szertartást végezte. Igehirdetésében nagy szeretet, még nagyobb hit és mindezeket magába foglaló vigasztaló erő nyilatkozott meg és ragadta meg a hallgatókat. Szolgálatával nemcsak a vigasztalás nehéz munkáját végezte el, hanem tisztességet szerzett az igehirdetői jóhirnek és tekintélynek azok előtt a másvallásu jelenvoltak előtt is, akik a temetésen résztvettek. Illesse őt ezért a szolgálatért egyházmegyénk hálája és köszönete. c.) Jóleső érzéssel értesül egyházmegyei közgyűlés az esperesi jelentésből arról, hogy a gyülekezetekben a hitélet nemcsak a láthatatlan javak bőségével, hanem nagyobb adományok kézzelfogható tényeiben is megnyilvánult az elmúlt időszakban. így Diósjenőn Csurja György száz pengőt; Ipolypásztón Zalabay Lajos ötven pengőt; Losoncon özv. Gellén Lászlóné ezüst úrvacsorai kelyhet és tányért; Nagymaroson az egyháztagok 224.50 pengőt templomi kályhára, az ifjúság 275.80 P-t, a felszámoló szobi fiókegyház pedig 381.33 P-t adományozott; Nógrádverőcén Polyák József értékes telekrészt; a Leánykör száz pengőt, az egyháztagok pedig iskolai kályhára 125 P-t; végül Salgótarjánban ifj. Timaróczky Sándor 50 pengőt adományozott egyházának. Egyházmegyei közgyűlés a jókedvű adakozóknak elismerését és köszönetét fejezi ki. 17