A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

53. Amennyiben a centralizáció annyit jelent, hogy a továbbképzés irányítását az egyetemes egyház veszi kezébe, elfogadható, de csak annyiban, hogy a tényleges пешка a "Missziói Körök" kehelében történjék meg, vagyis a lelkészi továbbképzés országosan keresztülvitt elvek, tanulmányok kapcsán papticuláris jellegű legyen. Meg kell mosdanunk azt is, hogy nagyon nehéz egy országos centralizáció kapcsán a továbbképzés idejének & kiválasztása, Nyáron a falusi gyülekezet papja is aratógasda, télen pedig a missziói munka köti le erejét és idejét. Valamikor pedig neki is szabad "pihenni." Különbséget kell tenni falusi és városi pásztor között, hitoktató és missziói lelkész között; hiszen egészen más eszközökkel dolgozik mindegyik, igy elvi tekintetben ie egészen más továbbképzésre szorul, vagy tarthat igényt. Meg kell mondanunk azt is, hogy a továbbképzést elvi kérdésekben is csak annyiban tartjuk célravezetőnek, amennyiben az a gyakorlati életre ad felbecsülhetetlen anyagot. Arra ugyanis semmi szükség nincsen, hogy tőlünk igen messze álló német, holland, vagy akár Skót teológusok eintelni magasságokba szökkent gondolataival teletűzdelt rendszereinek tárgyalása neveztessék továbbképzésnek, - arra « sincs szükség ugyanis, hogy a nagy 0. R. L. E. gyűlések villámokat szórjanak» felfuvalkodott pápai bullák ellen, mert ez sem továbhképV . • }• ' ' i zés. ki ért üljünk mi Barth-nak, lutea-nak, Benzirger-nek a lábai elé, amik«» Krisztus lábai elé 3 s ülhetünk? És miért mennydörögjünk a pá- • pai Aner&rfsztus ellen, amikor eaját lelkünk gyönyörűségére Krisztusról tehetünk bizonyságot? Mindezek után & következőkben vagyunk bát/ rak javaslatunkat megtenni; I. Véleményünk szerint a lelkészi továbbképzés dolgát "Evangelizálő konferenciák lelkészek részére" megoldásban látjuk a legjobban