A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

52 ben, mert ez az elnevezés feltételezi azt a feltevést is, hogy a teológiai oktatás hiányos volt s a teológusnak akkor kell rájönni arra, hogy nem kapott meg mindent a teológián, amit várt, vagy amire szüksége volt, asákor már kikerült az életbe. Az bizonyos, hogy a lelkészek felejtenek. Azt hiszem, hogy a zsidó nyelvtant - mondjuk öt év múlva - kevés 'tiszteletes és tudós® prédikátor tudja. Az is bizonyos, hogy a bibliai és teológiai lexikon sok mindent megad a régen tanultakból. S az a tény, hogy példának okáért az erdélyi Egyház "approbate é« eompilata conetituoióit" nem tudja már valaki, sokkal kisebb hiba, mintha igehirdetése alatt édes álom nyomná el hallgatóeágát. S hogy a teológiai képzés hiányos, letagadhatatlan, mert bár a mai időkban úgyszólván háromszor annyit kell tanulni a teológián, mint régen, mégis azt lehet mondani, hogy a sok markolásból kevés fogás lesz. Soha gyülekezeti munkát ner végzett gyakorlati tanárok bmgpmft Ü® neveljenek gyülekezeti pásztorokat különösen akkor,ha ketés a min ez tói lélek? Önkénytelenül is előtérbe nyomul a Mkéssképsés reformjának gondolata a lelkészi továbbképzés gondolatával kapcsolatban. Enélköl a továbbképzés csak ócska foltozgatás volna, amelynek az eredménye még valószínűség szerint is vajmi kevés lenne. Mindazonáltal szőnyegen lévén a kérdés, elsősorban azt kell megmondanunk, hogy - amennyiben a súlyos anyagi helyzet mellett Is lesz valami a továbbképzésből, nem vagyunk a centralizáoió hivei. Semmiképen sem valósítható meg, de nem is volna kivánatos ennek megvalósítása. Éppen ezért nem tartjmk alkalmasnak az 0. R. L. E.-t sem ennek megvalósítására. Ha az egyetemes Egyház valahonnan elő tudná teremteni azokat a súlyos összegeket, amelyek egy központi továbbképzés célját szolgáltatnák, az a munka vagy csak tömegnevelést eredményezne, vagy-pedig ugy megnyomorítaná az előadd tanárokat, hogy ezeknek fáradtsága egy - még fokozottabb továbbképzést hozna magával.