A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

a törekvésekben az idők sürgető jelét látja. Az egységretörekvés tulajdonképen vallomás amellett, hogy az egyházaknak vannak közös eszményei. Ezekben a komoly időkben félre kell tenni az apró felekezeti torzsalkodásokat, minden erőt összpontosítani kell — a közös harcra, a közös ellenség ellen, a közös cél érdekében ! Az a törekvés azonban, hogy az egység dogmatikai és egyházkormányzati vonatkozásban is létrejöjjön : megvalósíthatatlan ! Szolgálják az egyes egyházak a saját karismájuk szerint saját kerítéseiken belül az egyház Urát, a Jézus Krisztust minél hivebbrn s minél hívebben munkálkodnak a hitélet fejlesztésében, az evangéliumi elveknek az egyéni, a családi és társadalmi életben való megvalósításán, annál jobban közelitik meg a krisztusi eszményt : „hogy mindnyájan egyek legyenek." (Ján. 17, 21.) Közgyűlés helyesléssel fogadja a zsinati tanács által f. év május havában az egyházunkba történő áttérések szabályozása tárgyában kiadott időszerű szabályrendeletet s felhivja a presbitériumokat, hogy ezen életbeléptetett szabályrendelethez az áttéréseknél szorosan alkalmazkodjanak. Közgyűlés megnyugvással veszi tudomásul, hogy Pozbán újabban ismét 18 szektáriánus visszatért a református egyházba. Közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul, hogy Zselizről ismét vallássérelmi esetet jelentettek. Eszerint a róm. kath. iskolába irattkozott református gyermekeket vallástani órákra nem küldik, még is osztályozzák, tovább engedik, az állami polgári iskola róm. kath. tanárai kirándulások alkalmával a katholikus szenthelyek látogatására kényszeritik a református vallású tanulókat. Közgyűlés felhivja a zselizi lelkipásztort, hogy jelentését név és hely megnevezésével egészítse ki, mert az egyházi hatóságok csakis konkrét adatok11