A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

Nagyfisztetetü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlési „Legyetek erősek az Urban ! (Ef. 6: 10.) Az apostol ezen szavaival köszöntöm ágyúdörgés és égig csapkodó lángok között, a tetőpontjára érkezett báboru félelmetes napjaiban összeülő közgyűlésünket. Népek, fajok, nemzetek,, sőt világrészek, politikai és társadalmi rendszerek, hatalmi és gazdasági érdekek vívják soha nem látott arányokban döntő csatájukat, szárazföldön, levegőben, vizén és viz. alatt, de a lelkek mélyén is. Szentnek hitt törvények, szétzúzott kőtábláinak törmelékei között járunk, mert a nyugati u. n. kulturember letette a vallás és humanizmus álarcát, kendőzetlenül és minden erkölcsi gátlástól felmentve önmagát, tör céljai, eszményei megvalósítása, valójában pedig önvesztének szédületes örvénye felé. Az apokalipszis, vörös, fekete és sárga lovai száguldanak földünkön s ha ma élne Macchiavelli mester, bizonyára elégtétellel állapítaná meg eszméinek soha nem álmodott ragyogó diadalát^ De „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban" (Zsolt. 46: 2). Azért hát félelem nélkül, sőt a gondviselés megtartó kegyelmében vetett rendithetetlen hittel megyünk a holnap titokzatos eseményei elé. Istennek ez a csodálatos kegyelme tartott és védelmezett meg bennünket eddig is, hogy a tüz és vér hullámai el nem borították földünket és otthonainkat. E sorsdöntő időkben О rendelt számunkra bátor és bölcs vezért Kormányzó urunk személyében, izzó haza- és fajszeretettől áthatott, széles látőkü államférfiakat, akik Istern és a történelem előtti felelősség tudatában a hegyeket szaggató vihar, a minden emberi építményt fundámentumábaru megrázó földrengés, az anyagi civilizáció „aranyát, fáját, szénáját" megemésztő tüz között (I. Kir. 19: 11—12, L Kor. 3: 12) nemcsak megőrizték országunk nyugalmát, 3