A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

hanem a szétvert ezeréves haza boldogabb jövendőjébeaijabb visszatérő darabokat építettek bele. Multévi közgyűlésünk óta, a második bécsi döntés hazahozta a politikai és vallásszabadság klasszikus földjének, Erdélynek egy részét, majd ez év tavaszán honvédségünk fegyvertényei által felszabadult a Délvidék s vele — még az elszakítottak között is — a „legárvább eklézsia." Az elszakítás 22 keserves esztendeje alatt az alacsonyabb kulturfokon álló többségi nemzetek mindkét helyen a politikai és gazdasági hatalom nem egyszer brutális eszközeivel nyomták el kiszolgáltatott véreinket. A nemzeti imperializmus fanatizmusa nem válogatott a fegyverekben, de meg nem törhette Őket. — Saját bizonyságtételük szerint gazdasági javakban megfogyatkozva, de nemzeti érzésben, testvéri szeretetben és egységben újjászületve tértek vissza bátran hirdetve, hogy megtartatásuk legerősebb bástyája a református templom és hitvallásos iskola volt. Az ország területi, számbeli és erkölcsi javakban való gyarapodása a multat tekintve hálára és elismerésre, a jövőre nézve bizalomra és a magyar kötelesség fokozottabb átérzésére és teljesítésére indítson bennünket. A hazáért meghalni kész, bátor és kötelességtudó magyarokban soha nem volt és ma sincs hiány. Kitüno honvédségünk készen áll az országot fenyegető bármely veszély elhárítására. De, amikor a háborús viszonyok következtében múlhatatlanul szükséges szerény korlátozások folytán a közösség, a nemzet érdekében le kell mondani a megszokott vagy óhajtott kényelemről és egy árnyalattal barnább lesz a kenyerünk, már is az elégedetlenségtől fűtött, minden tárgyilagosságot nélkülöző panaszokkal nehezítjük meg a felelős tényezők amúgy is nehéz munkáját. Ha valaha, ugy ma kell összefogni minden magyarnak. Amikor a hanyatlóban volt szovjet csillagot világhatalmak akarják régi fényébe visszaállítani és a bolsevizmus erőivel próbálják megmenteni kiváltságos helyzetüket, amikor az ország jogos önvédelmében fegyverhez nyúlni kényszerült, minden becsületes magyarnak össze kell fognia és maradéktalanul teljesíteni a nemzeti kötelességeket azon a helyen, ahová a Gondviselés állitotta. Éberen kell vigyázniok az őrállóknak, különösen itt a visszacsatolt Felvidéken, ahol egy időben a kommu4