A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július

Nagytiszteletű és Tekintetes egyházmegyei közgyűlésí Amikor e sorokat irom, földrészünk nyugati fele lángokban áll s az egész világ dermedt figyelemmel remény és kétség között hánykódva várja a világtörténelmi események végkifejlődését. Birodalmak, katonai és gazdasági szervezetek, szellemi és politikai világnézetek élet-halál harca — bellum omnium contra omnes, — a mai nyelvre lefordítva, — totális háború — folyik ott- Ha hideg objektivitással lemérjük ennek a harcnak következményeit, a gazdasági és erkölcsi javakban, mindenekfölött az emberi életben okozott pusztításokat : a nyugati civilizáció — s tegyük hozzá — a materiális világnézetre fundált civilizáció gigantikus öngyilkossága ez s a vér mámorának elmultával kérlelhetetlenül el kell jönnie a számonkérésnek, a vezető társadalmi rétegekkel, valamint a történelmi egyházakkal szemben is. Jó hát minekünk, ha ma, amikor álomszerű gyorsasággal száguldanak az események, hit által és nem szemmel való látás által (II. Kor. 5: 7.) járunk és nézhetünk a holnap elé, amelyből egy jobb, szociálisabb, igazságosabb társadalmi rend, s a vérben és szenyben vajúdó Európától pedig a történelmi magyar igazság megvalósulását várjuk. Az isteni kegyelem nagy áldását érezzük abban, hogy e sorsdöntő idők forgatagában annyi századok után igaz magyar férfit állított a sokat szenvedett és csalódott magyar nép élére Horthy Miklós kormányzó urunk személyében, akinek 20 éves kormányzói munkáját, mellyel a széthullott és meghasonlott magyarság öntudatát felrázta s a nemzeti újjászületés útjára vezette, méltó hódolattal és szeretettel ünnepelte az egész ország. Magyarságunk évszázadokon át temérdek vért és életet áldozott idegen dinasztikus érdekekért, nagyhatalmi ábrándokért. Kormányzó urunk személye, Isten iránt érzett felelőssége, népe iránti nagy szeretete kezesség arra, hogy a mostani nagy időkben. 3