A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július

idegen célokért egy csepp magyar vér sem fog folyni. Bízunk benne, hogy sikerülni fog továbbra is megőriznie a békét, vérontás nélkül érvényre juttatnia a történelmi magyar igazságot, viszont, ha ütött a cselekvés órája, a magyar nép kész szembenézni a legnagyobb áldozatokkal is és megalkuvás nélkül megteszi hazája iránti kötelességét. Imádságos szívvel kérjük a kegyelem Istenének minden áldását kormányzónkra és hazánkra! Ebben az esztendőben érte meg a vizsolyi Biblia 350 éves jubileumát. Isteni mementó ez számunkra, az Ige egyházára nézve, hogy arra az örök fundánentumra építsünk, „amely vettetett egyszer, mely a Jézus Krisztus" (I. Kor. 3: 11.) Ma az emberi szellem szédületes végletek között hánykódik, a dezilluzionált, meggyötört lélek könnyű prédája a szinte esztendőnként változó, divatos bölcseségeknek. Ez az évforduló emlékeztessen bennünket arra, hogy a múltban egyházunk, népünk legnagyobb ereje bibliája volt s amiként a „szent Öreg" bibliafordító Károlyi Gáspár érezte és gyakorolta: „arra hivott minket az Ur, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot" (Csel. 16: 10.) Minden egyes gyülekezetünk tartson méltó ünnepélyt, kiemelve a vizsolyi Biblia vallási, nemzeti, közművelődési értékét s felhasználva az áldott alkalmat, minden erőnkkel azon igyekezzünk, hogy egyházunk életében újra elfoglalja méltó helyét. Lelkészegyesületünk határozata szerint, Léván nagyobbszabásu propaganda-ünnepélyt készülünk tartani presbiteri konferenciával egybekötve, ha ugyan addigra a vihar lecsendesedik. A mult évi közgyűlés óta elmúlt esztendő is — az örök rend szerint — meghozta a maga személyi változásait. Egy évnek előtte, még közöttünk tisztelhettük a volt dunáninneni kerület püspökét, Sörös Bélát, aki 1939. október 2.-án hazatért az ő Urához. A nagy világvihar letépte a losonci eklézsiát a drégelypalánki egyházmegyéről s közös reménységben és imádságban együtt éltük át a két évtizedes kisebbségi sorsot s ez idő alatt vezéregyénisége volt nemcsak egyházi, hanem egész kisebbségi magyar közéletünknek, ahol áldozatot és fáradtságot nem ismerve, hiven sáfárkodott a rábízott fényes talentumokkal egyházunk és nemzetünk javára. Az isteni kegyelem megengedte férnie legszebb álmának, a boldog hazatérésnek megvalósulását s ma porai szabad magyar földben pihennek. Áldjuk az Istent, aki nehéz időkben adta egyházunknak, nemzetünknek hü szol4