A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július
tunk részesedést az egyházkerület igazgatásában dr. Agyagási Sándor, Konta Károly, Csekey János, dr. Guba János tanácsbiróvá történt beválasztásával. Egyházmegyei közéletünk régi értékes munkásai ok, köszöntjük őket kitüntető uj megbízatásukban. Kerületi ügyeinket illetőleg csak egy függő kérdésünk van, voltaképen ez is a Felvidék egyetemét érdekli: a volt dunáninneni egyházrész az 1939. év második felére államsegélyt nem kapott. Kiutalását az egyházmegye elnöksége már kérelmezte, ugyanezt javaslom közgyűlésünknek is. Kerületi viszonylatban tehát különállásunk felszámolása megtörtént. Kívánatos, sőt közegyházi érdekből szükséges a visszacsatolt részek egyetemét illetőleg is. A theológiai és tanítóképző járulékok, a tanítóképző épületére, theológiai és középiskolai internátusokra befolyt adományok, az országos közalap, nyugdíjintézet, az u. n. zsoltár-alap likvidálására törvényhozásunktól az egyetemes konvent kapott megbízatást, bizton remélhetjük tehát, hogy a visszacsatolt egyházrészek hozzáértőinek bevonásával (II. tc. 13 §.) a tárgyilagos és megnyugtató felszámolás rövidesen megtörténik. Hazatérésünk óta mind a mai napig nem sikerült tető alá hozni a lelkészi nyugdij-ügy rendezését. Rideg tényállás az, hogy felvidéki lelkész jelenleg nyugdíjba nem mehet, ha pedig elhal, özvegye és árvái sorsa teljesen bizonytalan, mert gyámolitást sehonnét sem kapnak, sőt a felvidéki nyugdíjintézet által eddig folyósított gyámolítástól is elesnek. Itt az egyházmegye nyilvánossága előtt tárom fel az égő sebet s tolmácsolom lelkészi karunk aggodalmait, kérve közgyűlésünket, hogy teljes súlyával emeljen szót ezen kérdés mielőbbi kielégítő megoldása érdekében. Az egyházlátogatás munkáját egyházmegyénk hagyományaihoz hiven, ez évben is személyesen végeztem Pap József főjegyzőnk készséges közreműködésével. Nemesoroszi, Nagypeszek, Barsbaracska és Érsekkéty kivételével, ahol a főjegyző és Szinay Sándor tanácsbiró urak helyettesítettek, minden gyülekezetünkbe eljutottam. Általánosságban mindenütt jó rendet és békeséget találtam, de itt-ott aggasztó jelenségek is mutatkoznak. A válságos idők súlya, az általános idegesség rányomta bélyegét egyházi életünkre is s a megnehezült gazdasági viszonyokhoz járult most egyházi terheink hatalmas megnövekedése is. Csak a 7