A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július

nyugdíj- és közigazgatási járulékok, a közadók emelkedését, a tanítói lakások megadóztatását, a portómentesség elvonását említem, már is érthetővé lesz előttünk, ha eddig kiegyensúlyozott költségvetéssel dolgozó gyülekezeteinkbe is beköszöntöttek az anyagi gondok. De különösen nehéz probléma ma a díjlevelek pénzbeli szolgáltatásainak pengő-értékre való átszámítása. U. is az államkormány a f. év január l.-ével a lelkészekre nézve életbeléptette a magyar fizetési szabályokat, — ami előreláthatólag nem fog sokáig késni a tanítókra vonatkozóan sem — ez pedig feltételezi a díjlevélben foglalt korona-értéknek nem a hetes kulcs, hanem aranykorona érték szerint pengőben leendő kiszolgáltatását. E tárgyban kerületünk már 1927-ben intézkedett és az anyakerületben az átszámítás az egész vonalon végrehajtatott. Az e tárgyban kibocsátott körlevelet presbitériumaink nagy többsége megértéssel fogadta és az átszámítást vonakodás nélkül elvégezte. De több helyen komoly akadályok forognak fenn, nem a jóakarat, — bár ilyenek is vannak — hanem az anyagiak teljes hiánya miatt. Különös mértékben áll ez néhány gyülekezetünkre, ahol az alapítványok jövedelmei fedezték az egyes dijlevélbeni tételeket, az alapítványok pedig hadikölcsönben elvesztek, vagy a devalváció következtében elértéktelenedtek. Ilyen esetekben más kivezető ut hiányában kongrua-reviziót kell kérni, Egyetemes konventünk a kérelmek méltányos elintézése tekintetében a kultuszminsztérium igéretét bírja. Egyes súlyos esetekben ez is bizonyos könnyítést jelent, de az általánosan megnövekedett közterhek, a megnehezült gazdasági viszonyok immár múlhatatlanul szükségessé teszik adócsökkentési segélyeink teljes mértékben leendő folyósítását. Az anyagi gondok okozta idegesség, részben a személyi ellentétek fölkavarták az egyház belnyugalmát, újbars-marosfalvai és pozbai gyülekezeteinkben. Az előbbi esetben a lelkipásztor a javadalmához tartozó kertből néhány akác és topolyfát vágatott ki, amit a gondnokok jogtalannak mondottak és a presbitérium tagjaival együtt beadták lemondásukat, bár hivatalosan közöltem a presbitériummal egyházmegyei szabályrendeletünk e tárgyra vonatkozó intézkedését. Ezt az incidenst kimélyítette a díjlevelek átszámításának kapcsán lábrakapott demagógia, úgyhogy a beérkezett jelentés szerint a több izben kitűzött választás a választók szabotázsa .miatt eredménytelen maradt. Végül is Tóth Imre lelkipásztor és Csekey János tanácsbiró urakból 8