A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

rríényf, szépet és ujat láttak, hogy egyöntetűen őrömmel konstatálhatjuk, hogy iskoláink valósággal megujultak — s tanitóink: ifjai, öregjei szent lelkesedéssel ápolják, növelik a magyar kálvinista kultúra szent lángját anyaszentegyházunk és magyarságunk növekedésére és dicsőségére, — ősi autonómiánk útmutatása szerint. Eltekintve attól a zavaró köröménytől, hogy a felszabadulásig csehszlovák katonák, majd felszabadulásunk után magyar katonák tanyáztak iskoláinkban, ezen kényszer mulasztásokat tanítóink és iskoláink fölényesen behozták, mert a lélek ereje a felszabadulás boldog, szent tudatában megsokszorozta ugy a tanítási készséget, mint a gyermekek szorgalmát. Iskola fenntartóink kellő időben gondoskodtak a dologi szükségletek beszerzése kapcsán a téli füiö anyagról és más szükségletekről. Felkéretnek iskola fenntartó egyházaink, hogy az iskolák ebbeli szükségleteit a jövőben is idejében szerezzék be. II. A tanítói lakások 4 kivételéve! mind jók. Felsőpé), Garamlők, Garamszentgyörgy és Farnad iskola fenntartó egyházak bizonyára érzik és tudják, hogy rövid időn belül uj tanítói lakást kell épiteniök, melyek a kor kívánalmainak megfelelnek, meri a jó lakás dicsekedése lesz a gyülekezetnek és boldog otthona a nehéz és fontos munkát végző tanitó családnak. III. Mindenütt azt látjuk s azt tapasztaljuk, hogy felszabadulásunkkal óriási lelki depressziók alól menekültünk meg. A lelki nyomás, gátlás megszűnt, tiszta, üde, friss levegő áramlik be iskoláinkba. Tanítói karunk szent lelkesedéssel, fáradságot nem ismerő szorgalommal pótolja az elmúlt 20 esztendő rajtunk kivül eső fogyatékosságait. Erős faji érzést, nemzethü lelkületet, kálvinista, szilárd, meg nem alkuvó Öntudatot nevelnek gyermekeinkbe. A szégyenletes szlovák-tót liga iskolák magyar református növendékei is vissza kerültek iskoláinkba. Több helyen ezek csekély tudása az iskola nivóját rontották, de azért fogadjuk és gondozzuk meleg szeretettel megtévedt szülők e gyermekeit s neveljünk belőlük, mert az most már tisztán tőlünk függ, jó magyarokat és kálvinistákat. IV. A tanitóság munkája az elmúlt tanévben minden tekintetben dicséretes buzgósággal teljes volt. A csehszlovák uralom idejében sem hagyott semmi kivánni valót. Úgy a magyar nemzeti szellem s öntudat, mint a kálvinista tradicionális nemzet és hilhfiségre nevelés terén derekas, becsületes munkát végzett. Ha akadt is egy-kettő, akik talán feltűnni vágyásból, vagy más érdekből a hiperiojalitás elitélendő légkörében éltek, cselekedtek és viselkedtek, 27