A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

tanuló ifjúság, mint a tanitóság lelkében. Felszabadultunk 1 Felszabadult a magyar vidék a hazugságokon épült volt Csehszlovákia rabtartó hatalma alól. Felszabadultunk mi, kálvinista magyarok, akik törhetetlen, megalkudni nem tudó, de nem is akaró, erős magyar nemzeti öntudatunknál fogva sokkal súlyosabban éreztük a 20 esztendő gyötrelmes napjait, mint mások. A volt államhatalom előtt mi, kálvinista magyarok őrökké megbízhatatlan, nyugtalan, örökké elégedetlen tehertétele voltunk az áiiamnak s azt minden módon, ugy az egyénekkel, mint Összeséggel, közegyházunkkal, iskoláinkkal, intézményeinkkel éreztették is. Ez a mostoha sors szívóssá, kitartóvá, edzettekké tett. Igaz, hogy bár sok energiát kellett forditani a védekezésre, de sok rejtett érték, erény, rátermettség, lelki elhivatottság termelődött ki a 20 éves kisebbségi sorsból s igy lett előttünk nyilvánvalóvá, hogy az Istennek céljai vannak mivelünk 1 A felszabadulás boldog órája olyan magyarságot talált a visszacsatolt területen, amelynek nagy része nyelvben és lélekben semmivel sincs hátrább az anyaország magyarságától, — fényes bizonyságául annak, hogy templomaink és iskoláink magyarságunk mentsvárai voltak, ahonnan a magyar élniakarás, nemzeti kultúra, a szebb s boldogabb jövö biztató Ígéretei hangzottak mindig s nem hagyták, hogy népünk, elesettségünkben, bus reménytelenségünkben, megtagadja faját, múltját, kultúráját, erkölcseit s igy önsirját ásta volna meg. Nyugodtan valljuk és állítjuk, hogy népünk s nemzetünk érdekében, hogy az erősen megálljon a nemzethíiség alapján, a legtöbbet a kálvinista lelkészi és tanitói kar tett s végzett és ezt a való tények fényesen igazolják. Azok a csillagos tornyok és melléjük épült iskolák most is, itt a határokon fennen hirdetik és hirdetni fogják, hogy int mindig magyarok voltunk és leszünk is. Ha pedig eljön az az idő, hogy a csillag és a kereszt megérti egymást és versenyeznének s magyar élniakardsban, az országépités, társadalmi béke, konsolidáció nagy munkájában, — akkor könnyebben teljesül be ama boldog óhaj : a történelmi nagy Magyarország megvalósulása. 1. Mindezek előrebocsátása után tavasz folyamán felmerült előttünk az a gondolat, hogy az 1938-1939-ik tanév végén, — tekintettel a sok zavaró körülményre, amellyel iskoláinknak és tanulóinknak megkellett küzdeni az elmúlt tanév alatt, — nem tartunk évvégi hivatalos vizsgái körútat. De hibát és mulasztást követtünk volna el, ha az évvégi köri látogatások elmaradtak volna, mert az évvégi vizsgálatok alatt a körfelügyeiőségek annyi sok szép ered-