A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

Indítványozom, hogy hódoló tiszteletünket, hálánkat táviratilag tolmácsoljuk. De hálával kell megemlékeznünk a felelős magyar kormány elnökségéről : Teleky Pál grófról, aki évtizedeken át csüggedést nem ismerő kitartással, a tudomány fegyvereivel harcolt a magyar igazságért, valamint Jaross Andor miniszterünkről, aki a legsivárabb időkben is megfélemlithetetlenül állott és harcolt a kisebbségi magyarság élén, akit minden magyar falu és tanya népe ismert és szeretett s aki ma, mint a felvidéki lélek legméltóbb reprezentánsa, az uj Magyarország felépítésén dolgozik. Javaslom, hogy közgyűlésünk táviratilag üdvözölje őket. Századokkal ezelőtt, a mohácsi vész gyászos idején, 1546-ban törvénybeiktatta a magyarországi országgyűlés, hogy bűneiért ostorozza az Isten a szerencsétlen nemzetet. Isten űtjait mi is nyilván látjuk nemzetünk sorsában, mert: „E világnak törteneti Lesznek akaratából, Nem a szerencse vezeti Azokat csak vaktából !" Hisszük, hogy a történelem minden látszólagos zűr-zavarán, zsarnokságán és megaláztatásán keresztül mégiscsak Isten cselekszik, aki a mult minden testi és lelki rabigáját csak azért vetette a nyakunkba, hogy mi, magyarok, életünknél is jobban szeressük a külső és — ami fő — a belső szabadságot és azt, ami ennek nélkülözhetetlen előfeltéiele: a szellemi es erkölcsi megtisztulást. Azért ostorozta meg annyiszor ezt a népet, mert nem akarta elveszteni, azért sanyargatta annyi rablánc között, hogy szabadságra nevelje, hogy legyünk olyanok, amilyeneknek lennünk kell, amilyeneknek a teremtés hajnalán az ő szive látott, legyünk külsőleg és belsőleg is szabad, azaz Krisztusban és önön nemzeti céljaink szolgálatában gyökerező magyar nép, olyan református egyház, amely Isten dicsőségéért él és hal és a Jézus Krisztus uralmával áll, vagy esik. Az Isten szuverenitását hirdető református egyháznak alázatos szívvel kell tehát keresni a lefolyt negyedszázad történelmi tanulságait. Az 1918. évi nagy hajótörés után, az ájultságból való ébredés első perceiben látnunk kellett, hogy szent örökségünk, ezeréves magyar hazánkkal együtt minden elveszett, csak az ősi föld egy darabja, — akkora mint a bibliai Nábóth szőlője a királyi kert mellett 4