A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

6 torát. Alig 12 rövid esztendőre terjedő szolgálata alatt egyháza külső és belső építésén áldozatos buzgósággal és szép eredménnyel dolgozott. Irányítása, vezetése mellett egyháza a nyomasztó anyagi gondok terhe alól nemcsak megszabadult, hanem a fejlődés és virágzás útjára lépett. Amikor megkezdette szolgálatát, komoly egyházi tényezők is számot vetettek az egyház bérpalotája árubabocsátásának kényszerével, s nemcsak megmentette ezt, hanem gyönyörű uj objektumot is szerzett, megvetve ezzel a jövő fejlődésének alapjait. Kitűnő szervező erejét, bámulatos gazdasági érzékét felismerte és igénybe vette Léva város is s a város vezetését az б kezébe tette le. Az a 6 év, amit a város élén töltött, — nemzeti, felekezeti és pártkülönbség nélkül elismeri ezt a város hálás közönsége — a város fejlődésének fénykora volt. Sokat alkotott és még többet reméltek, vártak tőle ! Felfelé ívelő, de tragikusan kettétört pályája határán mély fájdalommal, porig sújtott, árván maradt családja iránt igaz részvéttel a gyülekezet, az egyházmegye, a város lakossága, sőt Szlovenszkó és Kárpátalja magyarsága impozáns végtisztességtétele mellett helyeztük a lévai temetőben örök nyugalomra ! Sok szép reménységet vitt kora sírjába Szunyogh János kiskoszmályi gyülekezetünk 2 és fél éven át nagy buzgósággal működött ifjú tanítója, aki a gyülekezet nagy fájdalmára és egy anyai sziv mérhetetlen gyászára rövid, de gyötrő szenvedés után meghalt. Kötelességtudása, hűsége, szerény egyénisége, méltó egyházmegyénk kegyeletes tiszteletére ! Nem az aktiv munkamezőről, a csendes nyugalomból szólította el az Ur Konkoly-Thege Sándor udvari tanácsost, egyházmegyénk volt világi főjegyzőjét és tanácsbiráját 86. éves korában. Családja sok értékes vezető egyéniséget adott egyházmegyénknek б maga is kiváló képességekkel megáldott hűséges és áldozatos munkása volt egyházi közéletünknek. A történelmi földbirtokos középosztály illusztris képviselője, Léva és vidéke magyar társadalmának kimagasló vezéregyénisége, közgyűléseinknek ünnepelt szónoka, lelkészi és tanítói testületüknek igaz barátja volt. Halálával történelmünknek egy korszaka zárul, megilletődéssel tesszük le sírjára kegyeletünk virágait ! Szerény, csendes visszavonultságban érte az Ur hazahívása Ponoczky István nyug. főszolgabírót, egyházmegyénk volt tanácsbiráját, aki tisztével járó teendőiben példás buzgósággal, egyházunk iránti szeretettel szolgált. Elvesztettük még Brányik Géza felsőpéli nyugalmazott