A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

4 evangélium diadaláról : „És Iáték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökké való evangéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliomot minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek." (Jel. 14, 6.) Közben gyors szárnyakon repül az idő. Ugy vagyunk az élettel, mint egy érdekfeszítő olvasmánnyal, idegesen forgatjuk lapjait, várva a bonyodalmakra a megoldást, a kérdőjelekre a feleletet. Nem csoda hát, ha mindennap szegényebbek leszünk egy illúzióval s csak ilyen ünnepélyes alkalommal, egy esztendő határkövénél megállva döbbenünk rá veszteségeinkre ! Pedig az elmúlt esztendő súlyos veszteségeket hozott egyházi közéletünkre. Áttekintve ezeket, a nagy magyar költő fájdalmas sóhajával érezzük : Halnak, halnak egyre halnak, Szine, lángja a magyarnak, Itt is egy név, ott is egy név, Mennyit elvisz minden egy év. Fájó szivvel kell első helyen megemlékeznem arról a mélységes gyászról, amely egyházkerületünket, vele egyet, egyházunkat, sőt Szlovenszkó és Kárpátalja egész magyar közéletét érte Balogh Elemér püspöknek, az egyetemes konvent lelkészelnökének f. évi április 16-án életének 72 évében történt gyászos elhunytával. Mindnyájan érezzük azt a nagy veszteséget, amelyet a hatalmas tölgy kidőlése okozott, mindnyájunknak fáj, hogy a főpásztor, aki szeretetben gazdag jellemével, áldozatos szolgálatával annyi áldott munkát végzett a gondjaira bizott nyáj között, immár örökre távozott Balogh Elemér ref. lelkészi családból származott, bölcsője csillagos tornyú templom mellett ringott, gyermekálmait orgonaszó szőtte át, áldott emlékezetű, imádkozó szülőktől tanulta meg a szerénység, szolgálat és szeretet magasztos törvényét és isteni kiváltságát. Atyai ágon ősei előkelő magyar nemesek, apja a szabadságharcban honvédtiszt, édesanyja német származású volt. így könnyen megérthető, hogy egyénisége, jelleme e két tényezőnek szerencsés szintézise : egyrészt az igazi magyar erényeknek, másrészt a széles látókörű, nagyműveltségű európérnek megtestesülése volt. Megszervezője és haláláig lelkipásztora volt a pozsonyi egyházközségnek. Itteni munkája, alkotásai, érdemei széles körben ismeretesek, de lelkészi szolgálatára mégis legjellemzőbb az a tény, hogy még püspök korában is — amig csak ereje és egészsége engedte — minden esztendőben pásztori látogatást tett gyülekezete minden egyes családjánál személy-