A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

Çfiayyïis&tctctû íb Sefrintetcô <Scj ij, faázmeyyci Jiöscfij íí Íca A társadalmi és politikai légkör, melyben közgyűlésünk összeül, hogy számot adjon egy esztendő munkájáról, telítve van divatos jelszavakkal, ezek mögött ma még kiegyenlithetetlennek látszó ellentétekkel. Vésztjósló fellegek tornyosulnak a világ négy tája felől s valóban megdöbbentő jelenség, hogy különösen itt Középeurópában, amikor a 4 éves világháború borzalmai még élénk emlékezetben vannak, szégyenének bélyege ott ég a világ kulturnépeinek homlokán, nyíltan beszélnek a problémák fegyveres elintézésének lehetőségéről. Sőt nemcsak beszélnek a népek, hanem — difficile est satiram nom scribere — fegyverkeznek is a történelemben eddig nem ismert mértékben a béke nevében és érdekében. A „Nyugat pusztulása" Írójának jogosult szkepszisével nézhet világrészünk a holnap elé, ha a XX. század humanizmusának gondolatvilágában felnövekedett modern ember nem jutott tovább az erő és hatalom ethikájára fundált pogány római bölcsességnél : „si vis pacem, para bellum !" Mindnyájan korunk gyermekei vagyunk. Faji, népi, társadalmi adottságok determinálják gondolkodásunkat s ma a tömegek felszívják a legerősebb egyéniségeket is, a mostani világnézeti, társadalmi és politikai káoszban mégis nekünk kell bizonyságot tennünk arról, hogy hatalmi szóval békét teremteni s merev jogi formák szövevényében az életet megfojtani nem lehet, hogy az ujpogányság kérkedése ellenére is az igazi béke alapja, egyetlen lehetősége a Jézus Krisztus. Szerény munkakörünkben, de felelősségteljes őrhelyeinken az Ő evangéliumának szellemében kell a békéért dolgoznunk és imádkoznunk, hogy valósággá lehessen évezredek hitének legszentebb álma az egész világon győzedelmes és azt megváltó