A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

26 18. Olvastatott a tanügyi bizottság következő jelentése: A Barsi Református Egyházmegye TANÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE az 1937—38-ik tanévről. Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Egyházmegyénk Tanügyi bizottsága 1938. évi június hó 28-án tartott gyűlése határozata alapján legyen szabad előterjesztenünk 1937-38 ik iskolai évről szóló alábbi jelentésünket: Egyh.-megyénk tanügyi körfelügyelőségei a Rendtartás előírásai szerint ez évben is hűséggel és nagy ügybuzgalommal végezték az év végi iskolai látogatásokat. Mivel az 1937.-38-ik tanév egy héttel előbb zárult, az év végi körlátogatásokat is előbb kellett végezni. A tavaszi időszak életünkben felette mozgalmas napokat hozott, — túlfűtött forró légkörben búcsúzott tőlünk a május, — magas feszültségű idegizgalmak között kellett végezni az iskolákban az év végi koncentrációkat. Ebben a nyugtalan légkörben készültek az iskolák az év végi munka eredmények felmutatására. Lelkünket fogva tartotta egyfelől az a rettenetes gondolat, hogy minden percben kirobbanhat egy méreteiben elképzelhetetlen s hatásában apokalyptikus világháború, amely az európai kultúra teljes elpusztulását okozta volna, népünkre, fajunkra mérhetetlen kárt s végromlást hozott volna, amelyből senkire nézve nem lehetett volna menekvés ! . . . Más felől vágyott a lelkünk egy olyan megoldás után, hogy mindeme bonyodalmak, lappangó vészes tüzek a humanizmus, az embertestvéri kiengesztelődés, a népek, nemzetek közötti egymást megértés szent eszméi kereteiben lehiggadva rendeztetnek, hogy itt e helyen az egymás közötti lakozásunk és életünk további fejlődése egy jobb, egy megelégedettebb, egy boldogabb kor hajnalhasadását jelentse, amidőn sokat szenvedett népünk és anyaszentegyházunk s benne iskoláink továbbra is hitünk és magyarságunk mentsvárai lehessenek, ahol kálvinista magyar népünk a törvények s az alkotmány sáncain bévül, azoknak oltalma alatt élhesse a maga faji, emberi, hitbeli életét a nagy Istennek dicsőségére. Hisszük, erősen reméljük, hogy mindeme általunk hőn óhajtott kívánságok teljesülni fognak, amidőn ugy a túlzott nacionaliz-