A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

ül mus, valamint az irányunkban sokszor elfogult hitbeli vetélkedés a testvér ker. felekezet részéről, likvidálni fogja eddigi dolgait s be kell látnia a világnak, hogy az emberek mint egymást szerető testvérek, élhetnek majd békében és szeretetben is egy községben, egy városban, tartományban és országban. Adja a jóságos Isten, hogy ez a kiengesztelődés és megértés mielőbb bekövetkezzék. Mindeme csüggesztő körülmények ellenére örömmel jelentheti a tanügyi bizottság a körfelügyelőségek jelentései alapján, hogy iskoláinkban a mult tanév folyamán mindenek ékesen és szép rendben folytak. Az egyházak, mint iskolafenntartók síives örömest meghozták sorba a szokásos áldozataikat iskoláink dologi és személyi kiadásai terén. Az iskolák, tanitói lakások csekély kivétellel mindenütt megfelelnek a törvényes követelményeknek s a kor kívánalmainak. Illesse elismerés ezúton is a mohii gyülekezet prezsbitériumát és az egész gyülekezetet, ahol jövőbe néző lélekkel s lelkesedéssel egy minden tekintetben modern tanitói lakot emelt az anyaszentegyház tanítójának. Az iskola látogatás alkalmával a körfelügyelőségnek az iskolákra és tanitói lakokra felvett azon kimutatásával szemben, ahol az iskola és tanitói lakás nem megfelelő, azokon a helyeken is meg van a remény, hogy rövid időn belül mindenütt a kor kívánalmainak megfelelő iskolák és tanitó lakok emeltetnek. Tanítóink minden helyen egyházi autonómiánk édes oltalma alatt dicsérendő buzgósággal végzik nehéz, de gyönyörűséges munkájukat. Tanitói karunk átérzi az idők komolyságát és suiyos voltát, az általuk végzett munkaeredményeket látva, reménységgel lehetünk egyházunk jövője felől, hogy amig magyar kálvinista iskolák lesznek, anyaszentegyházunk fennmaradása s faji kulturánk virágzása biztosítva lesz. De ez a feltevés és tudat egy nagy kötelességet ls diktál, hogy anyaszentegyházunk tegyen meg mindent, hogy iskoláink zavartalanul végezhessék oktató és nevelő munkájukat, mert a mi jövőnk iskoláinkon épül fel. A tanítóság is használjon fel minden alkalmat, hogy lássák mindenek, hogy iskoláinkért hozott minden áldozatok mind-mind hasznos befektetések. I. Legelőször is szomorú szívvel emlékezik meg a tanügyi bizottság nagyt. Antal Gyula lévai lelkész ur hirtelen, váratlanul történt haláláról. A boldogult lelkész ur az első számú iskolai körzetünk hűséges iskola látogató körlelkésze volt. Örömmel végezte az