A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. április

22 a számos illustris résztvevők között én is megjelentem, s Egyházmegyénk nevében köszöntöttem őket, testvéri szeretettel ! 10.) Egyházmegyénket egyetemes viszonylatban grintöket fontosabb mozzanatról kell megemlékeznem, az egyik szomorú, leverő, a másik felemelő, örvendetes. Tiszán inneni Egyházkerületünk püspöke, Péter Mihály elhunyt, eltávozott egyházi közéletünk munkamezejéröl, ahol az elsők között küzdött, harcolt fáradhatatlanul, csüggedést, pihenést nem ismerve soha, hajlithatatlan kitartás, megalkuvást nem ismerő következetesség, de egyszersmind történelmi tudáson nyugvó erős igazságszeretet, megértő méltányosság jellemezték őt.. életét, idegzetét megőrölte a folytonos küzdelem és a sok meg nem érdemelt személyi bántalom ! Egyházmegyénk s a magam nevében részvétemet fejeztem ki Egyházkerülete előtt . . legyen emléke közöttünk áldott és kegyelettel őrizett mindég ! 11.) Utódjául az abauji e. m. esperesét Idrányi Barnát választotta püspökéül az Egyházkerület. Neve, működése régen ismert egyetemes Egyházunk közéletében, tevékenysége, páratlan administratio tudása, bosszú élet értékes tapasztalata, biztos zálogai, a püspöki működéséhez fűzött erős bizalomnak, reményteljes várakozásnak. — Üdvözöljük őt hittestvéri szeretettel . . már magam is köszöntöttem őt s az Egyházkerületet, őszinte, meleg testvéri érzéssel ! 12.) Áttérve egyházmegyénk egy évi életének, működésének, munkájának ismertetésére, jelentem, hogy az Egyház látogatást, né-, hány Gyülekezetünk kivételével, a skót missió Losoncon időzése, s ott megjelenésem miatt, mindenütt személyesen végeztem e. m. főjegyzőnk időközileg lemondása miatt Czeglédy Pál aljegyzőnk és távollétem alatt Szabó S. Zsigmond tanácsbiránk, hűséges, odaadó szives segítése közreműködésével. Fogadják mindkettes szives fáradozásaikért hálás köszönetemet. 13.) Gyülekezeteinkben hála Istennek, mindenütt jó rend, csendesség és békesség uralkodik, dissonans hang alig volt hallható ! Minden esetre nekünk lelkészeknek, tanítóknak kel! tudnunk, éreznünk, hogy mi vagyunk a népért, a Gyülekezetért, akik teljes bizalommal várnak, reménylenek tőlünk szeretetet, hűségét. Be kell ismernünk, hogy a mai ezerféle bölcsességgel telitett légkörben, a társadalmi visszáságok sokféleségében népünk akaratlanul is megtanul mérlegelni, itélni, s nem szereti ha bennünk való odaadó bi-