A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. április

21 liteni szivüket maradandó kincsekkel, melyek nem avulnak, s értéküket el nem veszítik soha ! Ifjúsági conferentiát is tartottunk N. Sallóban, a templomot zsúfolásig megtöltő, áhítatosan érdeklődő teljes Gyülekezet körében ! Garam és Szikince vidékéről összejött gyermekeink . . ifjaink nagy serege, mutatta, hirdette, hogy a mai zavaros, bizonytalan eszmék téveteg útvesztőiben hánykódó ifjúi lélek is örömmel keresi fel az üdítő forrásokat, a szivek, lelkek nemesítésének helyeit, s készséggel ragadja meg a kínálkozó alkalmakat, amikor bizonyságot tehet hitéről . . vallásos buzgóságáról s a tradicionális kegyeletes érzéseknek, eszményi igazságokhoz való ragaszkodásáról. Nemcsak játszani, mulatni kiván a mi ifjuságunk, hanem tanulni . . okulni, a jóban, a nemesben, a szépben előhaladni, csak mi találjuk meg az utat szivéhez, a hangot az б gyengédebb, kegyeletesebb érzéseihez ! 7.) Kongrua bevallásaink az első terminusra tartozó néhány felebbezés kivételével, már a 2-ik lustrumra is legnagyobb részben elintéztettek s mondhatni, hogy közmegnyugvásra, mert az alantosabb hatóságok tulmagas értékelésével szemben, az országos hivatal által legnagyobb részben a mi bevallásaink alapján eszközöltettek az értékelések. 8.) Az ez évben eszközölt fizetés reductio sajnálatosan érintett bennünket, azt hittük, hogy a különben is csekélyre szabott lelkészi fizetésbői nincs levonhatni való annyival is inkább, mert az u. n. 13-ik havi fizetés, a karácsonyi renumerátió reánk ki nem terjesztetett ! — Az igazság és méltányosság mérlege ugy látszik nem teljesen egyforma és egyenlő ! 9.) Nevezetesebb, kiemelkedő mozzanat volt e. megyénk körében, a skót református Egyház küJmissiói képviseletének testvéri látogatása. — Európai körutjukban bennünket is megkerestek Losoncon, a skót református Egyház moderátora prof. Mackintosch és titkára Vebster, mindketten az edinburgi egyetem tanárai, ez utóbbi, mint a budapesti skót missió Egyház 20 évig lelkésze, régi ismerősünk és nagy jóakarónk, aki névtelenül sokszor és sok helyen enyhítette a világháború alatt és után, sinlődő közintézményeinket. — Mindketten értékes és tanúságos előadásokkal tettek bizonyságot nagy tudásukról, s még nagyobb hitükről s irántunk való szeretetünkről. Előadásaikat Viktor János budapesti lelkész tolmácsolta meglepő hűséggel s a nála megszokott lelkes előadással. Üdvözlésükre,