A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929, 1930

115 irányuló munkáját (E. T. I. tc. 143. §. A c), másrészt közbotrányt okozott azáltal, hogy az összevissza éneklés következtében a gyülekezet kénytelenitletett az Isten házának feltűnő módon való elhagyására. Nem fogadhatta el biróság védekezésül panaszlott orgonista kántortanító azon kifogását, hogy az új énekeskönyv 1925-ben tőrtént bevezetésével annak sok uj dallama miatt nem állt módjában, bár E. T. I. tc. 132. §. ezt kizárni látszik, mégis feltéve, de meg nem engedve az azóta lefolyt 5 év ezt a kifogást kellett, hogy okvetlen kiküszöbölje és annak dacára a legutóbbi időben is újból előfordult, mint azt a prezsbitérium 1930. junius 15-i gyűlési jegyzőkönyve II. B. pontja szomorúan bizonyítja. Megjegyezni kivánja a biróság, hogy az ének kijelölést az E. T. I. tc. 143. §.-a a lelkész kötelességévé teszi. Lelkész ezen kötelességét úgy gyakorolja, talán azért, hogy a régi szokást a zselizi gyülekezetben fentartsa, hogy az u. n. Mózesszékhez erősített számkitevő táblán jelzi az éneklendö zsoltár vagy dicséretek számát, mint azt valamikor a praeorans tanitó tette. Súlyosbító körülmény panaszlott orgonistakántortanitóra nézve ezen esetek többszöri megismétlése, továbbá az a körülmény, hogy akkor is próbált más éneket énekelni a prédikáció után, mikor az éneklendö egyházi dallam számát lelkész a szószékre történt felmenetele előtt tette ki a számjelzö táblára. Ezen esetekben feltétlenül állott elegendő idő az orgonista kántortanító rendelkezésére úgy a számoknak valamely iskolásfiú által való kirakatására, valamint arra, hogy ő maga könyveiben kikeresse és vezethesse. ad. E. T. V. 34. §. 4. p. foglalt ellenszegülés vétségét azáltal követte el panaszlott, hogy a legfőbb egyházi felsőbbségünknek — a zsinatnak érvényben levő törvényeit, azoknak főleg az énekvezér tanítóra vonatkozó paragrafusait magára nézve kötelezőnek elismerni vonakodik. Köteles végig jelen lenni a közös istentiszteleten (E. T. I. tc. 133. §.), már pedig más gyülekezetben az urvacsorában való részvétele — bármi legyen is ennek oka — a kötelességteljesítés alól senkit sem mentesít. Lelkészét tüntetőleg elkerüli, nem köszönti, pedig ezen elemi tisztelet megadását az E. T. VI. tc. 23. §. első bekezdése törvénnyel rendeli Ezen törvényes rendelkezés nélkül is erkölcsi parancs, mert a gyülekezet tényleges feje bár ez tán némelyeknek nem tetszik is — ma még a lelkész. Senki sem mentesítheti önmagát a törvények rendelkező parancsa alól. Megmerné-e kísérelni panaszlott a világi tanfelügyelet, nyilvános, feltűnő elkerü-