A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929, 1930

I ID léséi, nem köszöntését, még ha annak személyszerinti betöltője egész ifjú ember volna is, mégha — bármi okból — azzal törvénykezési viszonyban állana is. ad. E. T. V. tc. 34. §. ö. Visszaélt hivatalos hatalmával, mert részint beismerte, részint tanuk eskü alatt vallott bizonyságtevése — még saját mentőtanuinak vallomása szerint is beigazolást nyert, hogy az énekkart elhanyagolta, gyermekekkel több esetben durván bánt. (E. T. I. tc. 134. §. és E. T. VI. tc. 23. *.) ad. E. T. V. tc. 34. §. 7. Panaszlott állami törvényekbe ütköző vétséget is követett el, mert az istenitisztelet rendjét, ténykedésével a templomban közbotrányt akarva megsértette, illetve megzavarta, miáltal a gyülekezet kénytelenittetett az Isten házának elhagyására (L. Btk. 171. §.), továbbá azáltal, hogy gyülekezet lelkésze gondnoka, prezsbiterei ellen meggondolatlanul akkor indit becsiiletsértési pert, mikor azt maga is elköveti, mert mint viszontvádlottal szemben bűnösségét a biróság mindig megállapította, sőt Csurgai ellen folytatott becsüietsértési perben előbb, tehát kezdeményezője, provokálója a becsületsértésnek, mint a zselizi járásbíróságnak panaszlott által Csurgai egyházgondnok ellen indított becsüietsértési per ítéletének vonatkozó részében a biróság megállapitotta (1. iratjegyzék 52 sz.) Védekezésének azon részében, melyiyel az úrvacsorától történt távolmaradását kívánja igazolni, részint esperesi engedéllyel, részint a lelkész ellen indított fegyelmi eljárás felemlitésével, ellentét van„ mert akkor sem élt úrvacsorájával, mikor azon fegyelmi eljárás a lelkész felmentésével befejezést nyert. Nincs joga önkényüleg egyetlen egyházi tisztviselőnek sem arra, hogy viselkedésével a pártatlan, lelkiismeretes, eskü alatti Egyh. Törvénynek megfelelőképen működő egyházi bíróságba vetett hitet — még ha az talán nem kedve szerint Ítélkezett volna is — a gyülekezet előtt dezavuálja. Ellentmondás van az öreg tanitó befogadására vonatkozó vallomásában is. A panaszra adott 1928. nov. 1-én kelt nyilatkozatában azt mondja : „Tettemet igazolja, hogy a meggyanúsított (már t. i. azáltal, hogy úgy a magyart, mint a reformátust gyűlöltnek van mondva) öreg, beteg kartárs a végső szükségben szorult reám s 2 havi nálam tartózkodása után meghalt," míg az 1929. évi julius 5-én tartott bírósági ülésben a tárgyalási jegyzőkönyv szerint ezt vallja : „Felhívta panaszlottat az állami hatóság az államnyelv fokozottabb elsajátítására, hogy ezt könnyebben tehesse, házába fogadott egy öreg szlovák kartársat." Az előbbi szerint az öreg kartársnak volt