A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

6 talán joggal elvárhatnók, hogy előbb megkérdezzük Őket, én az én népemet szerető, becsülő és kellőleg értékelő optimismusommal biztosra veszem, hogy híveink nagy egyeteme nem zárkóznék el . . megértené a hivő szózatot, a mint ezt a mi kis Egyházmegyénk absolût többségben megnyilatkozott vélemény nyilvánítása oly szépen igazolta ! 2. Van ugyan egy minden anyagi szükségleteinket kielégíteni, intézményeink felállítását lehetővé tenni ígérkező egész pénzügyünket felölelő, általam is ismert tervezet teljes elaborátum egyetemes Konventünk, illetve annak legutolsó ülésezése óta, kiváló szaktekintélyekből összeállított bizottságunk előtt, sajnos azonban mindezideig semmi életjel sem mutatja, hogy a kérdés horderejéhez, fontosságához méltó, erős akarattal foglalkoznánk e beláthatlan üdvös eredményeket igérő tervezettel . . . pedig minden nap ezreket veszitünk el . . s félő hogy esetleges kormányintézkedésekkel, a halogatás következtében, kérdésessé válhatik, annak megvalósítása ! 3. Közegyházi ügyeink sajnálatos jelenségei közé tartozik, a közigazgatási államsegélynek reducálása, nyugdijintézeti, adócsökkentési állami hozzájárulásnak elmaradása ! — Félő hogy a mi ma még kísérletezés . . az az államhatalom részéről rendszerré, gyakorlattá válhatik ! Adócsökkentési államsegélyünket Gyülekezeteink már 3 fél éven keresztül nem kapták . . kezdetben azért — legalább illetékesek részéről azon magyarázat adatott, hogy a prágai liquidaturánál késik . . s most ujabban niár azért, mert az állami költségvetésbe fel nem vétetett. Főként kis Gyülekezeteink nem egy helyen nehéz helyzetbe kerültek a rájuk nézve nagy összeget jelentő államsegély elmaradásával . . pedig tőrvény állapította és biztositja jogos igényeinket!! Nyugdíjintézetünk is, csak azon járulékokból képes özvegyeit, árváit kielégíteni, a melyeket mi fizetünk be . . ujabb nyugdíjaztatás nem eszközölhető . . Közigazgatási államsegélyünk reducálása, vagy esetleges elvonása, azon helyzet elé állitja felekezetünket hogy vagy teljesen ingyen, a lélek ösztönzéséből kell teljesitenünk minden hivatali megbízatásunkat, vagy pedig csak oly minimális tiszteletdijat állapitana meg, mely csupán arra volna elég hogy az illető egyházi tisztet viselő rá ne fizessen a maga megbízatására! mert közigazgatási kiadásokra fordítani különben is csekély erőnket, nem tartanám hiveink seregével s a ránk váró nagy feladatok megvalósítására törekvésünkkel és fogyatékos erőnkkel megegyeztethetőnek !