A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

VII vonalon azt a helyet, amely őket jól végzett munkájuk titáil méltán megilleti. Bizonyos büszkeség dobogtatja az én szivemet, amidőn az ország egyik kiváló politikusa ugy nyilatkozik a magyar tanítói karról, bogy „ennek az intelligens testületnek a frontról való kivonása bénitólag hatna a hadsereg szellemére, harczkészségére," — büszkeséggel hallom a tűzvonalból hazakerülő tanítványaimtól, hogy a harctéren a felelősségteljes, veszélyes földerítéseket a magyar tanítóság végzi el és hogy ott is a tanítók az igazi katonák. Büszkeséggel olvasom, hogy Vén László áll. isk. tanítót József kir. herczeg vezérkarához személyes szolgálattételre berendelte. Büszkeséggel olvasom tanítványaimnak harczi leveleit, melyekben ezer áldást kérnek a magyar tanítóság működésére s arra kérik a tanítóságot, hogy neveljék azok az ő gyermekeiket hasonló szellemben, amint azok eddig őket nevelték s az ő állításuk, hogy akkor a magyar hazának bástya falain a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak. M. Т. К ! A magyar katonának vitézsége, jelleme, harczkésZsége köztudomású. Amellett, hogy ezen tulajdonok magában a faji jellegben is erősen kidomborodnak, mégis azoknak ilyen frappáns megnyilatkozásában a nevelésnek, a tanításnak ki tagadhatná, hogy része van. Felesleges megfelelnem arra a kérdésre, hogy ezen férfias karakternek ilyen kimagasló nagyságát ki eszközölte, ki fejlesztette ennyire. ? ! Mindezek tanulságok M. T. K. Olyan tanulságok, amelyekhez hasonlókat még bőven sorolhatnék elő, — olyan tanulságok, amelyek a béke idejében még tétovázva hullámzottak, de most két év után a magyar tanítóság javára kiformálódtak. Semmi sem tart örökké a nagy mindenségben, ugy ez a föld is lesepri egyszer magáról véres terhét s amikor a háborúnak vihara egyszer elül, akkor az emberi jogoktól vértezett erőteljes aczélos élet fog lüktető, perzselő erővel a fejlődés utján megindulni s akkor jő el annak ideje, hogy a háborúnak ezen tanulságait a magyar tanítóság saját javára fogja értékesíteni. Most a harcztereken küzdő fiainkra simul tekintetünk, aggódó szívvel kisérjük őket nehéz küzdelmeikben, <le amig őket szorongó lélekkel figyeljük az alatt saját lelkünkbe tekintünk, észre kell vennünk az ott már kialakult vágyakat, amelyek egy dicsőséges, békés, igazságos jövőről jogegyenlőségről beszélnek. Amig vitéz ifjú kartársaink a csatamezükön hősiesen küz-