A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

VIII. (lenek az itthonmaradottak is vívják nehéz lusàjukat sokszorosan megfeszített szorgalommal, hogy kiépíthessék a független, boldog és szabad Magyarországot. Ha ennek a háborúnak vihara egyszer elül, akkor л békességnek napja fog felettünk felsütni, hogy ez mikor lesz, nemtudjuk. Egyelőre csak annyit tudunk, nincs békesség. Ma még semmiféle viszonyban sem vagyunk vele. Lehet azonban, hogy amilyen messze gondoljuk, épen olyan közel van. A béke egy pillanatban ép oly szükségessé válik az események törvényszerűsége folytán, mint maga a háború. Megállapíthatjuk, bogy a hosszú háború alatt már története van a békének is. Hogy honnan, mikor jön a béke, azt jósolni nem lehet. Lehet, hogy Oroszországból, de lehet, hogy az olasz frontéi, lio eredménytelenül küzködik egy vérző, szerencsétlen nép. Itáliában sok olajág van, most azok is nyílnak, talán majd ők nyújtják felénk honi faágát, — vagy mi menjünk el érte V Most pedig mt, kgy ! Hajtsuk meg tiszteletünk lobogóját azon kiváló bős tanférfiak, kartársaink előtt, akik a történeti jelentőségű napokban szolgálják kedves magyar hazánk, — és ennek dicsőséges szövetségeseinek ügyét. Hajtsuk meg tiszteletünk lobogóját az ő vitéz, bátor tetteik előtt. Nyújtsuk elismerésünknek babérkoszorúját feléjük azon reménységben, hogy a pálmával kezükben viszont látjuk őket, s akkor joggal, megillető szeretettel zárjuk a hosszú távollét után keblünkre. Addig pedig kisérje mindnyájukat további küzdelmeikben mindnyájunknak forró szeretete s azon meleg kívánságunk, hogy mielőbb térjenek vissza a régi gárdához s vegyék át azok, akiknek helye most itt üresen áll, ennek az egyesületnek további vezetését, mivel a tanítóság ügyeinek, nézetem szerint a közel jövőben csakis ők, a mi bőseink az igazi hivatott vezetői s addig inig a mindnyájunk által melegen óhajtott idő bekövetkezik, az ideiglenesen kezembe letett zá ót teljes erőmből iparkodom a közjó javára magasan lobogtatni, hogy azt a nagy napon, szeplőtlenül, tisztán adhassam át a vezetésre legilletékesebbnek. Araidőn ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel eltelve van szerencsém a tagokat üdvözölni, a közgyűlést ezennel megnyitom. Elnök szive teljes melegével küldi üdvözletét a tőlünk messze, csatatereken küzdő hadrakelt tagtársaknak-, valamint