A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. november
- 47 dhtt elnöki megnyitójában, mely a „Lévai Őrálló" ez. hetilap 1912. junius 20-iki 25. számában teljes szöveggel megjelent az Istenről, Istentulajdonságairól, Isten lételéről, vallásunk ezen sarkigazságáról, kardlinális alaptételéről, hitelveink legfőbbjéről oly kicsinylőleg, gúnyosan, atheisztikus szellemben nyilatkozik, hogy ez a vallásos érzületet mélyen sérti, a hithüségbe ütközik s az általa viselt egyházi hivatal méltóságával, jellegével éles ellentétben áll, de meg különösen világításba helyezi az ő tanítói működésének irányát, a midőn neki esküvel fogadott kötelessége, hogy hithű, vallásos, istenfélő, buzgó egyháztagokat neveljen ezért őt büntetni kellett ; de büntetni kellett a felettes egyházi hatóság s annak betöltésére hivatott személyek iránti tiszteletlen, lekicsinylő, fenhéjázó kijelentéseiért, illetve sértő bírálatáért, 'mert meg nem engedhető, hogy az egyházi közélet terén önzetlenül működő vezéregyéniségek ténykedései jogosulatlan, igaztalan,' gunvos, becsmérlő kritika tárgyává télessenek. Enyhítő körülményül vétetett s ezért a büntetés kiszabásánál a legenyhébb büntetést alkalmazta a bíróság a terheltnek 36 évi tanítói működése alatt többször kimutatott kálvinista érzülete. a vallásos irodalom terén kifejtett munkássága, továbbá, hogy a Lévai Ürállóban a cikk nem az ő kezdeményezésére lett közzétéve. Elnök konstatálta, hogy érdekelt felek közül az Ítélet kihirdetésénél Mocsy Lajos egyházmegyei ügyész és Tóth István voltak jelen, kik megkérdeztetvén, hogy megnyugosznak-e az Ítéletben, az ügyész megnyugvást, Tóth István pedig fellebbezését jelentette, mire az elnök elrendelte az ítélet, hiteles kiadványának Tóth István részére leendő kézbesítését. 111. Tárgyaltatott a Nagysalló és Hölvény társegyházak közötti. a közös kántor fizetéséből származó vitás ügy. Jelen voltak : Patay Károly esperes s a tárgyalást vezető Kovács Sebestény Endre e. m. gondnok, mint társelnökök elnöklete alatt: Bihary Kálmán, Yarannay Lajos, Yarannay Sándor,