A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

— 93 — készpénz hátralék iránt támasztott követelést, az 1911/12. tan­évre hátralékul kimutatott összes követeléseket, a 12 kor. fűtési, a 18 kor. szobafestési, a 9"20 kor. vizhordási, az 5 kor. levele­zési költségek megtérítése és az 1911. rnárcz. 26-án beszállított 1 öl fa kárpótlása iránt támasztott keresetet s kötelezi az uj­barsi egyház alóljáróságát, hogy panaszos részére a megítélt követeléseket 15 nap alatt megfizesse, •—valamint a fizetési jegy­zéket kiállítsa és aláírja. Indokok : A tárgyalás folyamán kétséget kizárólag beigazolást nyert, maguk panaszlottak is elismerték, hogy az ujbarsi egyház Yizi János tanítónak az 1910/11. tanévről 6'75 kor. készpénzzel, 8 kocsifuvarral, az 1911/12. évről 3 akó borral adósa. Ugyan­csak elismerték, hogy a tanítói épület lakrészeit nem meszeitet­ték s ezt a tanitó saját költségén eszközöltette. Mivel pedig az épület tisztogatása az iskolafentartó kötelessége, úgy a meszel­tetési költséget, valamint a kitüntetett hátralékos összegeket a panaszos tanitó javára megítélni kellett. El kellett utasítani a 232 kor. sonkatandij hátralék iránt támasztott követelését, mert Yizi János tanitó az általa is elfo­gadott régi dijlapra lett elválasztva s az volt érvenyben 1909. szeptemberben is, a midőn állását elfoglalta s úgy ezen dijlap­ban, valamint az 1903-ban felvett tanítói javadalmi jegyzőkönyv­ben is a sonka értéke 1 koronában volt megállapítva. Ő is el­fogadta ezen értékelést, ellenvetéssel nem élt, sőt minden ész­revétel nélkül fel is vette az igy értékelt sonkatandij at. Az uj javadalmi jegyzőkönyv 1910. nov. hóban lett felvéve, abban lett a sonka 4 koronára értékelve s ez alapon követeli visszamenő­leg a 232 koronát, az uj javad, jegyzőkönyvnek azonban vissza­ható ereje nem lehet, de különben is a dijlevél, melynek alap­ján a pályázat hirdetve volt s melyet ő elfogadott, az irányadó. El kellett utasítani az 1909/10. évről 5 kor. hátralékos kö­vetelést is, mivel 1910. decz. 20-án tartott presb. gyűlésben maga elismerte, hogy az elszámolás megejtetvén, követelései kiegyenlí­tést nyertek, sőt még ő adósa az egyháznak 34 koronával. Ugyancsak elismeri a vármegye közig, bizottságához beterjesz­tett. 1911. október 18-án kelt levelében és rovatos kimutatásában, hogy az 1909/10. tanévre csakis a sonkatandij követelése áll fenn. El kellett utasítani az 1911/12. tanévre hátralékul kimuta­tott összes követeléseket, mivel ezek félreértésen alapulnak. A

Next

/
Thumbnails
Contents