A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. augusztus, 1907. február, 1907. augusztus

4 Esperesi jelentés ! Nagytiszteletti és tekintetes e. m. k. gyűlés ! A mindenható Isteni gondviselés megengedte érnünk, hogy egy év eltelte után összejöhettünk, tanácskozandók egyházmegyénk s az abban levő .gyülekezeteink érdeke, erkölcsi, anyagi jóléte, boldogulása felett. Nagy és egyetemes, egyházunkat mélyen érdeklő, annak életével a legszorosabban összefüggő, mondhatni anyagi tekintetben ujjáalakitó alkotások, intézmények létesítése fűződik ez elmúlt év történetéhez. Egyházi legfőbb törvényhozásunk zsinatunk befejezte a maga működését, megalkotta az uj törvényeket, ujat teremtett főként az egyházi adózás és lelkészi nyugdíjintézet létesítése terén. Az egyházi adózás rendszeresítése, erre nézve ez államsegély igénybevétele, enyhíteni, könnyíteni fog híveink teherviselésén, némileg megszünteti azt a kirivó ellentétet, hogy mig egyik — s még hozzá hazafiúi kulturális czélokat évszázadok küzdelmein keresztül és mindég a legelső helyen szolgáló — hitfelekezet tagjai roskadoztak azon teher viselése alatt, melyek tulajdonképen az ország minden polgárának s igy a magas államnak kötelességét képező intézmények a közfelvilágosodás, a népnevelés magasztos érdekeit mozdították elő, addig a másik felekezet tagjai előtt elenyészően csekélyek, sőt sokszor teljesen ismeretlenek voltak az ezen terhek sokféle és nyomasztó nemei Lépés, igaz ugyan, hogy csekélyke lépés, a korszakalkotó nagy idők az 1848. év . . . messze századok czélját előre megjelölő alkotásaihoz, közelebbről az 1848 évi XX. tcz. első-második §-ában befektetett vallásegyenlőség és viszonosság nagy elvéhez, melyek teljesen akkor nyernének valósítást, ha minden felekezet tulajdonát vagy használatát képező javak és javadalmak számbavétetve, azoknak levonása, illetve beiudása után íenmaradó, kulturális szükséglete, vallásos célokat szolgáló kiadások, minden honpolgárra nézve egyenlően kötelező kiadás alapján kulturális adó czimén vettetnék ki az egyesekre. Messze idő, . . beláthatatlan évek munkája ez . . . addig is üdvüzöljük s örömmel fogadjuk az úttörő s kedvezményező lépést, a nyújtott állami segitő kezet. E szerint tehát híveink sehol sem viselhetnek nagyobb terhet, mint állami adójuk 10%-át s az osztályhoz sorozás után reájuk eső személyi adót, mely a vagyoni adókat viszonyítva, körülbelül l5°/o-ra tehető Sajnálatos, hogy amikor a társadalom felfogása, a haladás s az ezzel járó könyörülő felebaráti szeretet nagy törvénye, lehetőleg kimélni, gyámolítani óhajtja az egyént, sokszor szegény személyt, addig a mi felekezetünk, ellentétbe helyezkedve a korszellemmel, nagyobb terhet rak az egyedek . a személyek vállaira, mint a minden teherviselés jogos és igazságos — mert viselni képes alapjára, a vagyonra. S épen ez lesz az oka annak, hogy a mi Egyházmegyénk területén hol csaknem minden gyülekezetünkben a birtok aránylagos teherviselés volt és van gyakorlatban, nem fogja az egyházi adózás rendezése éreztetni azt a jótékony hatást és kedvező eredményt, amelyet különben előmozdítani és gyakorolni hivatva van Nem csekélyebb, sőt sokkal komolyabb hangok, csaknem a nyilt ellenszegülésig emelkedő ellenvetések, bírálatok hangzanak az 1908. évi január elsejével kezdődő nyugdíjintézettel szemben. Egyházi közéletünkben eddig szokatlan kemény szavakkal bírálja a közvélemény uj törvényhozásának ez uj intézkedését. Hosszú és hűséges munka után, 40 évi szolgálat után, nyugalomba lépni, megpiheni, a gyülekezetek gondozását sokszor tehetetlen öregségünk, gyengeségünk miatt ifjabb, tevékenyebb, lelkesebb erőkre bizni csak kívánatos és áldásos lehet mind a két félre, lelkészekre, egyházakra