A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. augusztus, 1907. február, 1907. augusztus

5 egyaránt. Meg is hozza ezen czél érdekében a szükséges áldozatot szívesen mind a két fél, csak ez az áldozat, ez a hozzájárulás ne haladja túl a lehetőség határait, arányban álljon az igénybe vett teherviselési képességgel, s ne vegye ki a hozzájárulásra kötelezett tagok szájából a mindennapi kenyeret, a megélhetés feltételeit. Pedig az egyetemes lelkészi nyugdijtervezet jelen alakjában igen közel :

Ar ehhez. S hogy mily tökéletlen még 1 -gnagyobb gonddal és figyelemmel s ez esetben még tetemes költséggel e zölt emberi tervezet és számítás, bizonyítja az, hogy legmagassabb intéz > körök teljes bizonytalanságban, s egymással homlok egyenest ellenkező ielfogásban vannak éppen az eddigiekben érintett fő kérdésekre nézve, nem is említve azt, hogy az államnak e czélra utalványozott évi 400 ezer korona, a közalap 30 ezer korona és a gyülekezetek évi 100 ezer korona hozájárulásával a lelkészi kar oly nagy arányú megterheltetésével, a melyek együttvéve 1 millió koronára tehető jövedelmet biztosítanak a nyugdíj intézetnek: sokkal nagyobb szabású, humánusabb, az özvegyeknek és árváknak nem 500 kor. kegydijat biztosító intézményt lehetett volna biztosítani és teremteni ! Mindinkább kezd kialakulni az elnémithatlan közvélemény, mely azt mondja, hogy itt aliginnem egy elhibázott, téves alapokon nyugvó számítással, vagy pedig a jelen nemzedék rovására, a késő utókor számára, milliókat gyűjteni czélzó a'kotással állunk szemben. S éppen azért ujabb törvényhozási intézkedést, kizárólag avval a tárgygyal foglalkozó uj zsinat összeüllését kívánja, sőt követeli, ma a törvény életbe léptetésének 12-ig órájában, a mikor az előmunkálatok nagyrészben megkezdve sőt megtéve is vannak 1 Mindenesetre szükséges és kívánatos, hogy egyházmegyénk is fejezze ki a kételyeit, aggályait s juttassa kifejezésre a maga észrevételeit, s éppen azért már itt is indítványozni bátorkodom, mondja ki egyházmegyei közgyűlésünk hogy : 1. A tervezett s már törvényben elrendelt nyugdij intézetet, részben a gyülekezetekre is, de mindenek felett a lelkészi karra nézve túlságosan megterhelőnek tartja. 2 A segélyezés mód at, összegét, különösen az özvegyeket, árvákat illető gyámoldai részében a rendelkezésére állandó évi jövedelemmel arányban állónak nem látja 3. A maga részéről megalkotott törvénynyel állván szemben, az egyházias érzületnél fogva nem tiltakozik ugyan annak végrehajtása ellen, de a íétesülhetés feltételéül kívánja, hogy az egyházi törvény hozás lag csak nem biztosított 2403 korona alapfizetés és a 200 koronás évötödös kor.pötlék megvalósításával, mint a nyugdíjintézet terheit viselni képes egyetlen módozattal, összefügésbe hozassék, s életbe léptetése ennek folyósításával kezdődjék. Tehetjük, kifejezhetjük annyival is inkább e jogos kívánságunkat, mert ennek hangoztatása nem csak az 1348. XX. t. cz.-ben gyökerezik, hanem sokkal inkább az életben, a társadalmi visszonyokban, a megváltozott megélhetési visszonyokban. melyeket ha szigorúan és igazságossal! mérlegelünk a lelkészi fizetéseket 1603 koronára kiegészítő kongnál semmi fizetés javítást nem nyertünk, hanem csak azon megélhetési feltételek, drágasági különbözetek egyenlítettek ki, melyek csak a közel multak szociális és nemzet gazdászati visszonyai és a mai napoknak a megélhetést mindenkire nézve egyre nehezebbé tevő visszonyai közt jelentkeztek. Csak röviden említve meg e. törvényhozásunk azon még kiemelendőbb uj intézkedését, hogy csaknem a korlátlan lelkész választási szabadságot léptette életbe, s ezzel sok — eddig nem egyszer felmerülni szokott bajnak, összeütközésnek vette elejét, nem mulaszthatom el a mult év történetéből