A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. december, 1893. április, 1893. június

3. Olvastatott a barsi ev. réf. tanító egylet kérvényiö melyben a dijlapjaikon kimutatott fizetéseiknek 7: 1 — hét az egyhez arányában tanítói és kántori czimek alá osztásáért esedeznek, hogy nyugdíj-jogosultságukban csorbát ne szenvedjenek ama ministeri intézkedés következtében, mely a kántortanítóknál csak a fizetés felét czélozza felvenni a nyugdíjba beszámítható fizetés gyanánt. A közgyűlés a barsi ev. ref. tanitó egylet azon kérelmét, hogy dijlapjaikon levő fizetéseik tanítói és kántori czimek alá osztassanak, — hót az egyhez arányában — nem teljesítheti, mert e. megyénkben valamint a tanítói teendő a kántoritól, ugy a tanítói jövedelem a kántoritól el nem választható ós mert nálunk reformátusoknál az összes tanítói javadalom a valláserkölcsi tantárgyak tanításáért s a kántori teendők végzéséért adatik; a fizetéseknek különböző czimek alá osztásával pedig megsértetnék az iskolafentartó testületek autonomicus jogköre s felzavartatnék államosítás esetén a gyülekezetek belső békéje ós ez káros lenne nemcsak az egyházak, hanem a mi kántortanitóink jól felfogott érdekében is, inert az elosztás által fizetéseiknek csak egy része szolgálna a nyugd j alapjául. Mivel pedig a mi kántortanitóink a reál tantárgyakat is tanítják s ezek tanítására kötelezve is vannak, mivel az állami ós községi iskolai tanítókkal hasonló qualificatioval rendelkeznek és mivel a tanítás eredményét tekintve az állami, vagy községi iskolatanitók keze alól kikerült növendékek vagy felnőttek értelmi miveltség, qualiíicatio tekintetében alig mérkőzhetnek a mi kántortanitóink keze alól kikerült növendékek- vagy felnőttekkel — mit az élet is eléggé bizonyít: ennélfogva a közgyűlés az osztó igazsággal homlok-egyenest ellenkezőnek és sérelmesnek tartja azon ministeri intézkedést, melyszerint a kántortanítóknál csak a fizetés fele vétetnék a nyugdíjba beszámítható fizetés gyanánt, Ha már ministen