Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1948 - 1948. november - Püspöki jelentés

- 232 esztendő a nevelés állami kézbevételének esztendeje lett- Az összes esperesi jelentések a június 14—15. napjain tartott zsinathoz hasonlóan kifejezésre juttatják a magyar reformátusság mély fájdalmát amiatt, hogy egyházunkkal négy évszázadon át összeforrt iskoláit — melyek a lelkiismereti szabadság* nak melegágyai, a magyar nép felemelésének kulturális műhelyei és a jel* lemképzés áldott eszközei voltak — állami kezelésbe vették. A magyar református egyház 400 esztendőn keresztül ereje legjavát az iskolákra és nevelésre fordította, úgy hogy ha csak tizedrésznyit áldozott volna misz* szióra, mint iskolákra, népünk és egyházunk nyugodtabban nézhetne szembe a reá váró problémákkal. A legtöbb gyülekezet a háborús pusztítások során megrongálódott épületei közül elsősorban az iskolák helyreállítására nagy áldozatokat hozott s így nem ritka az olvan gyülekezet, mely szépen rendbehozott, talán egészen újjáépített iskolát adott át az államnak, míg temploma vagy más egyházi épülete megrongált állapotban van ma is. Ez is bizonyítja, hogy az iskola hozzánőtt az egyház testéhez és az iskola* ügyet elsőrendű feladatnak tekiritette- Nem csodálhatja és nem veheti rossz néven senki, ha az iskolák elszakítása fájó sebet ütött az egyház testén és fájdalmában feljajdult az egyház szíve. Bizonyos oldalról cél* tudatosan terjesztett és református körökben is hitelre talált híresztelés sekkel szemben az a tény, hogy a zsinat »a magyar Köztársaság kormányá* nak azt az elhatározását, hogy a nem állami jellegű iskolákat és a velük szorosan összefüggő intemátusokat törvényhozási úton áUamosítia«, tu* domásul vette. A június 14—15. napjain tartott zsinat hangsúlyozta, hogy ezzel nem mond le az egyház iskolaállítási és fenntartási jogáról, sőt ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy ehhez a jogához ragaszkodik. A tár* gyalásban résztvevők magányos csendességben és közösségben szüntelenül imádkoztak azért, hogy ebben is legyen meg az Ür akarata- Egyházunk 1868. óta vaskövetkezetességgel haladt az iskolák államosítása felé. A törté* nplmi fejlődés alapján nem mondhatunk egyebet, minthogy ennek így kellett lenni. Nem ért váratlanul, csak készületlenül. Isten különös kegyel* mének, a kormány jóindulatának és népünk józanságának köszönhető, hogy megrázkódtatás nélkül ment végbe mindenütt az iskolák állami kézbe vétele. Nem óhajtok részletesen foglalkozni sem az államosítás tényével, sem a Megegyezés szövegével, mert mindegyik részleteiben is ismeretes az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjai előtt. Ügy érzem azonban, hogy három tényt meg kell örökítenünk egyházkerületünk közgyűlésének jegyző* könyvében. 1. Államosított iskoláink és nevelőink statisztikáját. 2. Gyüle* kezeteinknek a nevelés terén megbizonyított áldozatkészségét, iskoláink gyülekezet* és nemzetnevelő értékét, tanáraink és tanulóink hűségét. 3. A szó legszentebb értelmében vett keresztyén tanítás, vagy hétköznapi nyelven a vallásoktatás kézhezvételének isteni parancsát- Az 1948. évi XXXIII. tcvégrehajtásával állami kezelésbe került egyházkerületünkből négy közép*