Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1948 - 1948. november - Püspöki jelentés

— 229 — tek évtizedeken keresztül. A gondozásukra kirendelt lelkésztestvérem* nek ezekben a csak névleg református atyánkfiaiban rendszeres temp* lomi igehirdetés, buzgó vallásoktatás és gyakori családlátogatás áldásos alkalmain keresztül sikerült felébreszteni a vágyat Isten és a gyülekezeti élet után. ök maguk kívánták, hogy konfirmálhassanak. Hosszú élőké* szítés után 20 éves ifiak, 35 éves szülők és 60 éves nagyszülők keresiztel* tettek meg, konfirmáltak és részesültek úrvacsorában- Hálás köszönetet mondok az egyetemes konventnek s a konventi főtanácsos atyánkfiának, aki bibliákat és hitépftő iratokat juttatott a szóban levő telepes helyen minden gyermeknek és konfirmációi előkészítés alatt álló atyánkfiának, tehát mondhatjuk, hogy minden református csfaládnak jutott biblia és építő irat. A Bakony*aljai és a délsomogyi telepes szórványgyülekeze* teket meglátogattam s minden ilyen telepítési helyen igehirdetéssel és látogatásokkal erősítettem hittestvéreinket. Nem szűnök meg kérni és buzdítani lelkipásztortársaimat, hogy telepes atyánkfiait meleg pásztori gondozásukban részesítsék, egyedül a templom és a gyülekezeti közösség az, ami enyhíti fájdalmukat és lehetővé teszi, hogy új lakóhelyükön minél előbb és minél inkább otthon érezzék magukatisten iránti hálával emlékezem meg itt is hadifoglyaink érkezéséről. A már említett hadifogoly lelkészek hazatérése mellett a tavaszi és nyári hónapokban sokan érkeztek haza mások is érettük aggódó s őket nélkülöző szeretteik körébe. Megismétlem mult évi ilyen irányú kérésemet lelkipásztor* társaimhoz, a hazatérő hadifoglyok gondozása érdekében. A Szeretetszövetség mint jogi intézmény megszűnik- Árvaházait és egyéb intézeteit rábízza a gyülekezetekre. Ingatlanait, intézményeivel együtt felajánlja akár egyházközségeknek, akár egyházmegyéknek. 43 intézményé* vei a diakónia munkaközösségéhez csatlakazott- A református egyház már nem tudná nélkülözni a Szeretetszövetség áldásos munkáját, mert meg* tapasztalta, hogy diakónia nélküli a misszió is csak fél munkát végez- Azért, hogy teljes legyen az egyház munkája, a legdrágább kincse*, a szülői szere* tetet nélkülöző, elhagyott árvák s gyámolításra szoruló hittesívéreink ej jövőben is érezhessék az anyaj szeretet melegét, az apai nevelés bölcseségét s az otthon imádságos légkörét, arra kérem a presbitériumokat s minden kedves atyánkfiát, hogy a Szeretetszövetséget lélekmentő, gyülekezetépítő munkájában, imádságaikkal és anyagi áldozataikkal a jövőben is szívies* kedjenek támogatni, ha a viszonyok úgy kívánják, még fokozottabb mér* tékben, mint a múltban tették. Anyagi tv onatkozásban, az esperesek jelentése alapján sajnálattal je* lentem, hogy egyházközségeink anyagi helyzete változatlanul súlyos, sőt sok helyen az előző évinél is nehezebb. Sok a hátralék mind a tisztviselői járandóságokban, mind az egyházhatósági járulékokban. Az egyházi adó néhány egyházközséget leszámítva, hiányosan folyt be. Aminek oka abban keresendő, hogy gyülekezeteink tagjai sem teherviselési képességüket, sem