Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1947 - 1947. november - Jegyzőkönyv

- 168 — jaival tartott értekezlet abban állapodott meg, hogy ideiglenesen óraadó helyettes tanárokkal láttatja el az üresedésben levő tanszékeket. Erre kész* tette az értekezletet az általánosan ismert bizonytalanságon kívül az egye* ternes konvent elnökségi tanácsának 1946. évi december hó 12*én tartott ülésen hozott 1. számú határozata is. Ezen az ülésen dr. Pap László az egyetemes egyháztanács magyarországi újjáépítési osztályának főtitkára bejelentette, hogy az egyházak világtanácsának újjáépítési osztálya felve* tette azt a kérdést dr. Pap László előtt, nem látja*e a magyar református egyház elérkezettnek az időt arra, hogy erejét a lelkipásztorok oktatáskérdé* sénél összpontosítsa, és áldozatok árán is csökkentse theológiai főiskoláinak számát, hogy ezáltal a megmaradó theológiák tudományos színvonalát és hatásfokát emelhesse. A theológiák segélyezésére küldött összeg eljuttatás sakor újból felvetették a kérdést annak hangsúlyozásával, hogy nem akar* nak az egyházak belügyeibe beavatkozni, de rendkívül fontosnak tartják, hogy a rendelkezésre álló összegek az egyház életműködése szempontjából legfontosabb pontokon és legmegfelelőbb módon kerüljenek felhaszná* lásra. Az elnökségi tanács felhívta a theológiákat, hogy a felvetett kérdést egyetemes református szempontból és saját intézetük speciális hivatása szempontjából megvizsgálva véleményüket terjesszék a konvent elé. Az egyházkerületeket pedig arra utasította, hogy az egyházak önfenntartá* sának rendkívül fontos ügyét belkörüleg, bizalmasan igyekezzenek élőké* szíteni. Vessen számot mindegyik egyházkerület a maga fenntartói erejé* vei, kötelezettségeivel és azzal, hogy mennyiben tud fenntartó kötelezett* ségeinek eleget tenni, ha valami olyan rendelkezés jön, ami mindenféle támogatást kizár és megbont. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy mi az egyházkerületek szükséglete, intézményben és emberben, valóságos munkában és számítást kell vetni arra vonatkozóan, mennyi vagyonnak mennyi százaléka, mennyi egyházi jövedelemnek minő juttatása az, amire számítani lehet, hol van a kérdés alsó és felső határa. Mert szükség van egy bizonyos mennyiségű vagyonra és jövedelemre, hogy az egyház meg* élhessen és kell egy bizonyos áldozatkészség és erőfeszítés, amelyik a szük* séges jövedelmet elő tudja teremteni. Theológiai tanári karunk megtette a maga észrevételét és azt fölterjesztettem a konventre. Tanári karunk a pápai theológia fenntartását elengedhetetlenül szükségesnek tartja s véle* ménye szerint a viszonyok javultával az egyházkerület arra képes is lesz. Én magam is ezen az állásponton voltam az említett elnöki tanácsülésen is, és vagyok ma is, szerény véleményem szerint azonban megkérdezendők az egyházmegyék. Ha a belső és külső erőforrások nem tennék lehetővé a lelkészképző főiskolák mai keretek között való fenntartását, leegyszerü* sítve is fenn kell tartanunk a pápai theológiát, mert ennek megszüntetése egyet jelentene a dunántúli református gyülekezetek lassú, fokozatos el* pusztulásával. Egynéhány nagyobb egyházközséget leszámítva, a kis dunán* túli egyházközségeknek nem lenne varázslatos vonzóereje az elhelyezkedni