Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49
1947 - 1947. november - Jegyzőkönyv
- 169 kívánó, de a dunántúli élettől idegen theológus ifjúság számára, vagy mint már többször kifejezésre juttattam, csak azok törekednének ide, akik másutt elhelyezkedni nem tudnak. Van Dunántúlon több jókészültségű lelkipásztor, aki képes és kész lenne részt venni a lelkészképzés és nevelés munkájában. Az valószínű, hogy nem tudnánk tudósokat képezni, ahhoz azonban semmi kétségem sincs, hogy jó lelkipásztorokat lehetne úgy is nevelni. Ha a hugenottakorszakbeli francia református egyház életének leg* viharosabb korszakában nyolc theológiát fenn tudott tartani minden se* gítség nélkül, és minden egyéb küzdelmei mellett, hát a két és félmillió magyar reformátusság nem tudna fenntartani négy theológiát, vagy a közel 200.000 főnyi dunántúli reformátusság nem tudna fenntartani egy lelkész* képző főiskolát életműködésének biztosítására? Az ügy tárgysorozatunkon szerepel, csak azért foglalkoztam vele kissé hosszabban, hogy az egyház* kerületi közgyűlés alkotó tagjai egészen tisztán lássák e kérdést, és felelős* ségük tudatában jó lelkiismerettel hozhassák meg a legjobb határozatot. Atyák és testvérek, ne feledjük, hogy a felelősség személyes dolog, a |jö* vőért is a ma élő nemzedéket, tehát bennünket terhel a felelősség. A theo* lógia, akárcsak egy egyházközség fenntartása nem annyira anyagi, hanem lelki kérdés, missziói kérdés. A n^gy gyülekezetek is elsorvadnak és el* pusztulnak missziói lélek nélkül. A missziói tudatban erős és missziói munkát végző kis gyülekezetekben csodálatos életképesség van. Ezek élnek, fejlődnek és gyarapodnak, mert bennük »az Ür csodásan működik«. örömmel és Isten iránti hálával jelentem a közgyűlésnek, hogy az 1947/48. tanévvel a pápai theológiai akadémia internátusa megnyílt- Egy* házkerületünk az elmúlt évtizedekben a lehető legjobb megoldást kereste: megfelelő helyen modern internátust akart létesíteni, kétszemélyes háló* szobákkal, tágas munkatermekkel és árnyas, nagy kerttel, stb., szóval olyan elképzelés élt a theológiai internátus barátainak lelkében, ami a külföldi theológus otthonokhoz hasonlóan vonzóvá és kellemessé teszi az interná* tusi életet. Különösen dr. Pongrácz József theológiai professzor buzgói* kodott a theológus internátus megépítésén, mindjárt tanársága kezdetén alapos tanulmányt írt és olvasott fel erről a témáról az egyházkerületi lelkészértekezleten, majd széles körben propagálta annak megvalósulását, nagy külföldi összeköttetései révén pénzt gyűjtött reá, s amikor már akkora összeg együtt volt, hogy a tervet meg lehetett volna valósítani, a háborús viszonyok tették lehetetlenné annak keresztülvitelét. Az egyházkerület akkor házat vett az összegyűjtött pénzen. így dr. Pongrácz József a theológus internátusnak Mózese lehetett, aki négy évtizeden keresztül vezette, vitte az eszmét megvalósulása felé. Józsuéja dr. Benedek Sándor theológiai igazgató, aki erős akarattal vette kézbe az internátus ügyét, s külföldi hittestvéreink jelentős adományával és az egyházkerület hozzájárulásával a folyó tanév elején szerény keretek között, de a célnak teljesen megfelelően megnyílhatott a dr. Antal Géza hagyatékát képező házban. Az internátust
