Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1947 - 1947. november - Jegyzőkönyv

- 165 — hogyha szükség kívánná, az Egyházi Törvény érintése nélkül a szóban levő kérdésben megállapodásokat hozhasson létre. Egyházi életünknek kevésbbé örvendetes, sőt szomorú, aggasztó ese* ménve szlovákiai magyar testvéreink áttelepítése. Mind nemzeti, mind egyházi szempontból annyira égető kérdés, hogy vétkeznénk, ha hallgatnánk és nem jelölnénk meg azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek bizto* síthatják áttelepített atyánkfiai elhelyezkedését és normális gyülekezeti életét. A szlovákiai magyarok áttelepítése amilyen mértékben magyar ügy, olyan mértékben református ügy is, mert túlnyomórészt református véreink kerülnek áttelepítésre. Kívánatos lenne egyházmegyénként áttelepítési pro* grammot csinálni, hogy az áttelepítettek elhelyezése és esetleg új egyháza községek létesítése lehetővé váljék. A céltudatos elhelyezés egyházi szem* pontból azért is fontos, hogy a szórványokkal különösen bővelkedő Dunán* túlon újabb diaszpórák ne jöjjenek létre, mert lelki gondozásuk igen sok és el nem hárítható akadályokba ütközik. Ez év tavaszán megbeszélést folytattam Komárom*Esztergom, Fejér, Veszprém és Vas vármegyék át* telepítési felügyelőjével. Sorba vettük az áttelepítettek elhelyezésére ki* jelölt községeket s mindegyiknél megneveztem, hová kívánok református magyarokat telepíteni és hová nem tartom kívánatosnak. Kifejezésre jut* tattam azt a kívánságomat is, hogy egy községből az áttelepítettek és egy felekezetűek egy községbe telepíttessenek le és olyan lélekszámban, hogy saját lelkipásztoruk vezetése alatt gyülekezeti életet élhessenek, templom* mai rendelkezhessenek és iskolát tarthassanak fenn, vagy pedig, ha ilyen lélek* számmal az elhelyezés nem lehetséges, akkor olyan községekbe telepíttes* senek le, ahol van református egyházközség, vagy legalább is van a közel* ben református lelkipásztor, aki gondozhatja őket. Ezeknek a teljesítésére a felügyelőktől ígéretet kaptam. A nyár folyamán iparos atyánkfiait telepi* tették át, úgy értesültem azonban, hogy október hó folyamán újra meg* indul a földmíves lakosság áttelepítése. Arra kérem e helyről is református lelkipásztortársaimat, hogy fogadják szeretettel az egyházközségük terüle* tére érkező szlovákiai atyánkfiait. Részesítsék őket odaadó lelki gondo* zásban, erősítsék lelkükben, hogy érezzék az édesanyai és testvéri szeretet áldását. Ha nem tudjuk pótolni azt, amit elveszítettek, legalább ne érezzék idegenben magukat. Hálával emlékezem meg az egyetemes konvent nemesszívű adományá* ról, amellyel lehetővé tette ingyen Bibliák adományozásával azt, hogy me* nekült, vagy kiutasított és egyetlen fegyverüket, a Szentírást is elveszített lelkipásztortársainkat bibliával ajándékozhassuk meg. Isten iránti különös hálával emlékezem meg hadifoglyaink hazaérke* zéséről. Hónapok óta édes izgalom, feszült várakozás tölti el szívünket: várjuk hazatérő fiainkat. A vasútállomások tele vannak aggodalmas lélek* kel várakozó édesanyákkal, édesapákkal, hitvesekkel, gyermekekkel és rokonokkal. Öh, micsoda kibeszélhetetlen öröm tölti el a szíveket ott,