Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1947 - 1947. november - Jegyzőkönyv

- 166 ahová hazaérkezik a várvavárt, ha megfogyva is, kissé megtörten is, de csak hogy hazajött. Nem tudjuk mi él és mi feszül hazaférő atyánkfiai) szívében, bizonyára a legtöbbjében hálaadás, de olyan is van, aki keserű* séggel, csalódással lépi át az otthon küszöbét, azért hazatérő véreinket vegyék a lelkipásztorok gondozásba, vigyék el hozzájuk az Evangéliumot, erősítsék őket a belső emberben, hogy alkalmassá tétessenek az Anyaszent* egyház építő munkájába való bekapcsolódásra. A missziói munkáról való beszámolásra az egyetemes konvent jelentő íveket adott ki. Ezek, valamint az egyházmegyei missziói bizottságok je* lentései alapján az egyházkerületi misísziói bizottság értékelő jelentése tárgysorozatunkon szerepel. Bár még mindig sok akadályba ütközik a missziói munkák végzése, de azt is tapasztaltam örvendező szívvel, hogy igen szépen megindult a missziói munka a gyermekek és az ifjúság kö* rében. Bizonyára ennek és a múltban végzett ifjúsági munkának kö* szönhető az, hogy megrongálódott egyházi épületek helyreállítását igen sok helyen az ifjúság kezdeményezte és vette kézbe. Lendületet adott a missziói munkának az összes egyházmegyében tartott evangélizáció s a különböző jellegű konferenciák. Az evangélizációval kapcsolatban két dologra hívom fel lelkipásztortársiaim figyelmét. Az egyik az, hogy az evangélizáció csak úgy eredményes, ha nem futózáporszerűen jelenik meg egy*egy gyülekezetben, hanem több napon át tart. A másik pedig az, hogy úgy lesz hatása, ha az evangélizációt a gyülekezetben utómunka követi. Ez utóbbi még fontosabb követelmény, mint az evangélizáció tartama, mert ha az evangélizátor továbbutazásával megszűnik a missziói lelki* gondozói munka, az evangélizáció eredménytelen marad. Azért a lelki* pásztornak elengedhetetlen kötelessége: menni tovább abban az irányban és 'dolgozni abban a szellemben, amelyben az evangélizáció során a felébredt gyülekezet elindult. A gyülekezeti evangélizáció mellett különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a lelkészi evangélizációnak és továbbképző tan* folyamoknak. Ezek tartását nagy mértékben előmozdította az Egyetemes Konvent által e célra missziói segélyként átutalt 10.000 Ft összeg, melyet az egyházkerületi segélyosztó bizottság az egyházmegyék között szeptember utolsó hetében felosztott és szétküldött. A beérkezett jelentések szerint eddig Belsősomogyban és Mezőföldön rendezték meg a lelkészi evangéli* zációt és tanfolyamot, a többi egyházmegyében előkészítés alatt van. Missziói vonatkozásban igen nagy jelentőségű a női munkának beépí* tése a gyülekezet életébe, az egyházmegyék és az egyházkerületi missziói tevékenységbe. Dunántúl már évtizedek óta folyt eredményes női munka nőegyesületekben tömörítetten. Most a Nőszövetség arra hivatott, hogy az eddig végzett munkát átszervezze, ahol női munka nem volt, ott elindítsa és a gyülekezet életébe építse be. Ebben az évben az összes egyházmegyék* ben voltak nőszövetségi konferenciák — egy kivételével — és szervező közgyűlések. Az egyházkerületi nőszövetség október 25—27. napjain ren*